Daubner Béla - Pszichopatológia Kérdések és Válaszok

1. Daubner Béla - Pszichopatológia Kérdések és Válaszok
1. Minek a tárgya a tárgy?
Másikat a szakirodalomban tárgynak nevezik, a köt dés, a vágy vagy a
gy lölet tárgya, mert a köt dés vagy vággyal és melegséggel, vagy gy lölettel
telített. A köt dés révén a tárgy sajátos átalakuláson, megszemélyesítésen megy
keresztül, meghitt viszony jön létre vele
2. Mi a reflektivitás?
Az emberi lét legalapvet bb jellegzetessége a reflektivítás, amelynek jellemz i
az egyéni fejl dés során, az anyával vagy más szeretett személlyel való
szimbiotikus kapcsolatban alakulnak ki. Reflektivitás nem csak a szimbiotikus
kapcsolatban m ködik.
3. Jellemezd az ösztön ént.
Az ösztön-én tartalmazza az egyén vágyait, szükségleteit, amelyek közvetlen és
akadálytalan kielégítésre törnek, az örömelv jegyében.
4. Jellemezd a felettes ént
A felettes én a beépült szül i tiltásokat és az idealizált elvárásokat közvetve
szigorúan ellen rzi, cenzúrázza a feltörekv vágyakat, kívánságokat, egyeseket
letilt, másokat – többnyire módosítva – engedélyez.
5. Jellemezd az ént.
Az én a két nagyhatalom között lavírozva igyekszik mindkét félre tekintettel
lenni, mindkett elvárásait lehet leg teljesíteni, a vágyakat a tiltások mentén, a
mindenkori realitást is figyelembe véve. Az én tehát a külvilággal, a valósággal
is közvetlen kapcsolatban áll, s e három szorításban próbálja – a valóságelv
jegyében – az egyén érdekeit képviselni. Az én legfontosabb feladata mindenkor
– de kora gyermekkorban és a krízisek idején kiváltképpen – a lelki struktúra
védelme, különösen magának az énnek a védelme, m köd képességének
meg rzése. Kés bb az ödipális korban, kell en meger södve, a konfliktusok
színterévé válik, s így szüntelenül azok elhárításán illetve megoldásán fáradozik.
1

2. 6. Mi az elhárító mechanizmus?
Az énnek a szorongás elhárítására szolgáló eszközei els lépésben az elhárító
mechanizmusok, amelyek mindig tudattalanul m ködnek és az els dleges
folyamatok keretében rzik az én épségét. Az els dleges folyamatokat
szubjektív bels képek, a s rítés és az eltolás mechanizmusai jellemzik.
7. Jellemezd a másodlagos folyamatokat és az átdolgozást.
A külvilági realitás érvényre jutása során az els dleges folyamatok mindinkább
a valóság ellen rzése alá kerülnek, ennek kötöttségei közt alakulnak ki a
másodlagos folyamatok, amelyeket az éber gondolkodás, a figyelem, a
mérlegelés, az érvelés, az ítéletalkotás, a belátás, a racionális logika és az
ellen rzött cselekvés jellemez. Ezek birtokában válik lehet vé az átdolgozás,
melynek során a mindig tudattalanul m köd elhárító mechanizmusok egyéb,
tudatos vagy tudatosítható, kognitív mentális lehet ségekkel egészülnek ki. Az
átdolgozás tehát az els dleges és másodlagos folyamatok összhangja,
együttm ködése révén válik lehetségessé. Ez az élmény, az élménnyel járó
érzések és mindaz, amit err l gondolok, együtt, ezeknek mintegy s rítménye.
8. Énfunkció, valóságelv és örömelv
Az egységes énfunkció tudattalanul m köd részét az els dleges folyamatok, a
tudatel ttes és tudatos részét, pedig a másodlagos folyamatok képezik. Míg a
tudattalan els dleges folyamatokat az örömelv, a tudatel ttes és tudatos,
másodlagos folyamatokat a valóságelv jellemzi. Tehát a primer folyamatok
olyan tudattalan intrapszichés /bels lelki/ folyamatok, amelyek nem állnak a
valóság ellen rzése /realitáskontroll/ alatt, mindig az én tehermentesítését,
sz ken vett és pillanatnyi érdekeit képviselik, a valóságos helyzet bármiféle
értékelése és a legcsekélyebb el relátás nélkül.
9. Mi veszélyezteti a lelki egyensúlyt?
A lelki egyensúlyt tehát a szorongás és az agresszió veszélyezteti, melynek
nagysága, destruktivitása sohasem a küls vagy bels „veszély” objektív
nagyságával arányos, hanem azt mindig a szubjektív élmény és a pillanatnyi
lelki diszpozíció határozza meg. A szorongás elhárítása során rendkívül nagy
jelent sége van annak, mennyire változatos és differenciált az én rendelkezésére
álló hárító rendszer, mennyire rugalmasan tudja azt használni az én, továbbá,
hogy mekkora az egyén szorongást r képessége, a frusztrációs toleranciája.
2

3. 10. Ismertesd a szorongás dezintegráló hatását
A növekv szorongás regressziót /korábbi fejl dési fokra való visszacsúszást/
eredményez, melynek során primitívebb, már gátlás alá került hárítási módok is
felszabadulnak, csatasorba állnak. Támaszkeres , megkapaszkodó munkamódok
kerülnek el térbe, s ha ez még mindig kevés a szorongás csökkentéséhez, a
túlhajtott hárító mechanizmusok mentén, a szabadon lebeg szorongás
tünetekké formálódik.
11. Vannak az énnek veleszületett adottságai?
Az én csírái már a kora magzati korban megjelennek, s a magzat már jóval a
születése el tt képes önmagát elhatárolt egységként megélni, a létét
veszélyeztet ártalomra félelemmel, védekezéssel reagálni, az anya különböz
állapotait, igényeit respektálni. Tehát az énnek vannak veleszületett adottságai
12. Mi a bels és a küls tárgy?
A bels tárgy a lelki reprezentáció; ez képzet, érzés, fantázia, emlék stb., amely
a másik emberre vonatkozik, míg a küls tárgy a valóságos, hús-vér személy. A
kett között mindig több-kevesebb különbség van: minél szeretettelibb,
intenzívebb és élénkebb a párbeszéd, annál rugalmasabb, színesebb,
részletesebb, személyesebb a bels kép, s annál közelebb kerül a küls képhez,
tehát annál reálisabb. A szeretet nélküli, rideg kapcsolatban a bels kép
félelemmel elárasztott és merev lesz, a másik arca szorongásos fantáziákkal
torzított maszkká válik, mind kevesebb realitással. A párbeszéd is sorvad, s a
bels tárgy alig hasonlít a küls re.
13. Jellemezd a képalkotást
Nagy lendületet kap a képalkotás, külön az énr l, külön a tárgyról, majd a
tárgyon keresztül a külvilágról. E bels képek segítségével tájékozódunk a
világban. Másként fogalmazva: azt tudjuk a világról és magunkról, amir l
képünk van, s annyira tudunk tájékozódni, amennyire h a képünk a világról és
magunkról. Igen korán megjelenik, majd szünet nélkül folyik a valóságkontroll,
tehát az ellen rzés, hogy a világról és a magunkról alkotott képünk megfelel-e
annak, amir l alkottuk. S tudnunk kell, hogy a kép, amely kialakult bennünk,
különböz mértékben közelíti az eredetit, de sohasem azonos vele! Az én egyik
legfontosabb dolga tehát a képalkotás és e képek valóságkontrollja. E korai
id szak f munkamódja az introjekció /magába vetítés/, ami a külvilág
elsajátításának sajátos módja. Biológiai megfelel je a bekebelezés. Az énkép
3

4. alakulását például alapvet en meghatározza az anya gyermekér l való képének
introjekciója. A gyermekr l kialakult anyai kép tehát közvetlenül bevetül, s azt a
gyermek önmaga képeként éli meg! Az elmarasztalások, leértékelések,
elutasítások is bels vé válnak, negatívvá teszik az énképet, aláássák az
önbizalmat, önpusztító érzéseket generálnak.
14. Írd le az elég jó anya fogalmát.
Az „elég jó anya” elfogadhatóvá, élhet vé tudja tenni a sokféle kínnal és
félelemmel teli világot. A túlnyomórészt gondoskodó és szeret anya teszi
lehet vé az sbizalom létrejöttét, mely nyomán bízni lehet az emberi
kapcsolatok melegében. Ugyanakkor az „elég jó anya” tud „rossz” is lenni. Nem
kíméli feltétlenül a kíntól, nehézségekt l a gyermeket, hagyja, hogy megküzdjön
velük, elviselje azokat, bízik a gyermek képességében. A megküzd képesség a
frusztrációk elviselése az én fontos funkciója, s e képesség az énkép nagyon
jelent s, biztonságot és önbizalmat adó része!
15. Mi a tárgyállandóság?
Tárgyállandóság v. tárgykonstancia, az a képesség, amellyel a gondozó hiánya,
távolléte esetén el hívható a gondoskodás nyújtotta biztonság, a pozitív érzés, a
szeretet egy olyan szül vel szemben, akinek a hiánya éppen kínoz, aki csalódást
okozott. Ez tehát szilárd képzet a jó anyáról és természetesen más tárgyakról is,
akár jelen van, akár hiányzik, vagy éppen frusztráló. A tárgykonstancia a
személyiség kialakulását is jelzi: a gyermeknek önmagáról is stabil képe
formálódik. A sokféle helyzetben, hangulatban, ellentmondásos érzések között
átélhet vé válik önmaga állandósága is, és ez céltudatos cselekvéseket tesz
lehet vé. Tehát a tárgykonstancia teszi lehet vé, hogy valaki a másik személyt,
illetve önmagát alapvet en jónak érzékelje akkor is, ha éppen a „rossz”
megnyilvánulásai állnak el térben.
16. Hogy alakul ki a lelkiismeret?
Az absztrahálás elsajátításával sajátos perspektívát kap a Jó és a Rossz: egyre
inkább eltávolodik személyes /szubjektív/ jellegét l, a „számomra való”
kellemes vagy kellemetlen voltától, s megindul az emberi létet alapvet en
jellemz idealizációs folyamat, amely mindinkább a magatartást befolyásoló /
meghatározó, szabályozó erkölcsi er vé válik. Az én mellett annak mintegy
részeként m köd felettes én is részese a fejl dési folyamatnak: a külvilágtól
származó tiltásokra ráépül a primitív, majd az érettebb idealizáció, s a felettes én
4

5. is a mind érettebb és hatékonyabb realitáskontroll hatása alá kerül. A felettes én
rugalmasabbá válik, respektálja az egyén érdekeit, nem kér számon elérhetetlen
ideálokat, nem hajszolja a Tökéletest. Kialakul az önszabályozás legbiztosabb
garanciája, a lelkiismereti funkció.
17. Sorold fel az elfojtásra épül hárító mechanizmusokat.
Eltolás, kompenzálás, reakcióképzés /Pl. ellentétbe fordítás/, racionalizálás,
szublimáció.
18. Ismertesd a fejlett én f jellemz it
A fejl dés végén tehát az én megbízhatóan elhatárolódik a külvilágtól, stabil,
önszabályozásra képes énképpel rendelkezik, jól m ködik a realitáskontrollja
mind a külvilág, mind saját maga vonatkozásában. Bánni tud az id vel, képes
szükségletei halasztott kielégítésére, tud beszélni, a második jelz rendszerben
eligazodik, tud elvontan bánni a Jóval és a Rosszal, tehát vannak értékei,
erkölcsi érzéke. Képes stabil emberi kapcsolatok kialakítására, intim
kapcsolatban respektálja a másik szükségleteit, és tud egyedül is lenni.
Kialakultak másodlagos folyamatai, már racionálisan is meg tanult gondolkodni,
képes saját magától is elvonatkoztatni, decentrálni, kilépni énközpontúságából,
tehát képessé vált a társas helyzettel járó feszültségek viselésére.
19. Jellemezd a neurotikus regressziót
A személy önmagához és a világhoz való viszonya stabil, a küls és a bels
valóság jól elkülönül, a valóságfunkciók épek, csak éppen mindent átitat, áthat
és többnyire elbizonytalanít a szorongás. Különösen stresszhelyzetben ingadozik
vagy legátlódik a teljesítmény.
20. Mi a konverzió?
Konverzió során a szorongás testi tünetté alakul át, például szívszorítás,
ritmuszavar, fejfájás vagy bármiféle fájdalom, szédülés formájában mutatkozik
meg. Gyakorlatilag nincs olyan testi tünet v. zavar, amelyet a szorongás a
konverzió révén ne tudna utánozni.
21. Mi a fóbia?
A fóbia során a szorongás meghatározott helyzetekhez köt dik /hídon való
áthaladáskor, magasban, tömegben, zárt helyen, járm vön, apró bogarak vagy
5

6. állatok jelenlétében stb. tör el /, akár a halálfélelemig fokozódhat, s így
lehetetlenné tesz bizonyos cselekvéseket.
22. Mi a kényszer?
A kényszer során értelmetlen, céltalan gondolatok, cselekedetek, rítusok
ismétlésére „kényszerül” a páciens, s ha ezeket megpróbálja nem megtenni,
akkor jelentkezik az extrém szintén akár a halálfélelemig fokozódó szorongás.
23. Mi a derealizáció és a deperszonalizáció?
A derealizáció és a deperszonalizáció a külvilág és önmagam megélésének
megrendülését jelz , jellegzetes szorongásos tünet.
24. Jellemezd maximum 10 mondatban a borderline regressziót (válasz 5
oldal)
A borderline típusú regresszió során a szorongás már nem csupán a viselkedést
érinti, hanem mélyebben befolyásolja a lelki funkciókat, és kevéssé vagy alig
megélhet . Pontosabban az egyén a diszfunkcióit kívülre helyezi, és a
környezetével való diszharmóniaként éli meg azokat. Az elgyengült,
hatékonyságát vesztett vagy ki sem alakult tárgyállandóság miatt lehetetlené
válik önmaga folyamatosságának átélése, a hiányosan átélt én-tárgy kapcsolat
következtében fellazul, vagy megtörik önmaga és a világ egységes megélése, és
érzelmileg hangsúlyos helyzetekben fellazul, elmosódik a határ az én és a
külvilág között. Az egységét vesztett én jellegzetessége a következetlenség,
állhatatlanság, ellentmondásosság, a nagyfokú befolyásolhatóság. A
döntéseknek alig van súlya, következménye, vagy nem is születnek döntések, a
cselekvések a pillanatnyi hangulat szerint alakulnak, sérül a tevékenységek, az
életvitel folyamatossága. A fellazuló én, a gyengül tárgyállandóság gyengíti a
személy kontrollfunkcióit, morális egységét, így kapcsolataiban szeszélyessé,
kiszámíthatatlanná, akár megbízhatatlanná válik.
Mindezzel párhuzamosan csökken, háttérbe szorul, vagy megsz nik az
önreflexió, melynek során folyamatosan mintegy kívülr l is szemléljük
magunkat, összevetjük élményeinkkel és min sítjük viselkedésünket.
Fokozatosan csökken a bels tartalmak és a cselekvés közti távolság, az a sáv,
ahol helyet kapnak a diszkurzív gondolkodási funkciók. Ha viszont már nincs
meg ez a távolság, az élmény és a cselekvés „összeér”, nincs helye a
mérlegelésnek, a gondolati kontrollnak.
6

7. Fellazulnak, bizonytalanná válnak, vagy elvesznek a bels határok, a küls k
pedig zavarókká, terhesekké, korlátozókká válnak, ellenkezést, indulatot
váltanak ki. Bels határok hiányában óhatatlanul küls korlátokba ütközik az
illet , s a dühös ingerültség, felcsattanó feszültség, lázadás, ellenséges indulatok
jellemzik viselkedését. Jó esetben képes ugyan fegyelmezni magát, de érzelmi
beállítódását a „tagadás uralma” határozza meg, ami nagyon keserves állapot.
Fokozott kapcsolati igényénél fogva e személy keresi a társas helyzeteket,
eligazodik az emberi viszonyok közt, de szinte minden embernek más-más arcát
mutatja. Bels megosztottságát mintegy kihelyezi, megkönnyebbül, miközben
körülötte veszekednek – rajta! Könnyen lesz bizalmatlan, gyanakvó, aminek
következtében kontrollál és manipulál. E manipuláció ritkán szándékos, nem
tudatos, többnyire az azonnali szorongás igénye hívja el , de éppen a jóindulatú
társakból vált ki dühöt.
A jó tárgy állandóságának hiánya miatt nem tud fenntartani huzamosabb ideig jó
közérzetet, hiszen az a dicsér , szeret , gratifikáló küls tárgyak állandó
jelenlétét l függ, s egyedül maradva végtelenül elhagyottnak, kifosztottnak érzi
magát, mert hiányzik a meger sít , gratifikáló bels tárgy, amely az
egyedüllétet elviselhet vé/élvezhet vé teszi. Ha produktivitása legátlódik, vagy
nem kap teret, önvádló értéktelenség érzet, keserves üresség kínozza.
E szakadatlan zajló drámában harcol a gonosz világgal, az t meg nem ért
szeretteivel, a mindenütt jelen lév igazságtalansággal, méltánytalansággal, s
nem egyszer e harc áldozatának érzi magát. Egész önmaga és az egész világ a
dráma részese, illetve színtere. A dráma során felcsapó indulatának tárgyat
keres, és ha odakint nem talál tárgyat, dühe önmaga ellen fordul. Elégedetlen, de
kíméletlen is magával, nem képes önmagát becsülni, védeni, óvni, hanem ezt is
a környezetét l várja: szeressék, dédelgessék, becézzék, miközben kevéssé
vagy egyáltalán nem képes mások – akár elemi – igényeit respektálni.
Mivel nem tudja önmagát kerek egészként megélni, fokozott kapcsolati igénye
szimbiotikus jelleg vé válik. Piócaként tapad a másik emberre, akit szintén nem
különálló másikként, hanem önmaga meghosszabbításaként él meg, illetve
tárgyként kezel: amennyiben igénye van rá, használja, ha nincs rá szüksége,
elfelejti, vagy tudomást se vesz róla, de elvárja, hogy ha igényli, korlátlanul
7

8. rendelkezésére álljon. Az ilyen kapcsolati igény a másiktól való jelent s
függ ség lehet ségét rejti, így a zsarnoki megnyilvánulások ellenére a kliens
kiszolgáltatottságát, önállótlanságát jelenti.
A kapcsolat további sajátossága, hogy a másikat önmaga részeként vagy
felértékeli, idealizálja – így önmagát is különbnek, nemesebbnek, er sebbnek
érzi -, vagy leértékeli, önmaga hiányosságait vetíti rá, s ilyenkor a másikat veti
meg, miközben maga felértékel dik. Ezek a kapcsolati sajátosságok
óhatatlanul az intimitás rovására mennek, amely pedig tudvalev en a kapcsolat
min ségét határozza meg. Így rendkívül mértékben /s t mértéktelenül!/
megterhelik kapcsolataikat, akár a szakítás lehet ségével is.
A terápia mindig nagyon nehéz, sok meghittséget és kitartást igényel, különösen
akkor, ha erkölcsi érzékünket bántó megnyilvánulásokat is tapasztalunk.
Ilyenkor fontos szem el tt tartani, hogy az egész ember elfogadása nem jelenti
azt, hogy a kritikátlan, netán etikátlan cselekedeteit is elfogadjuk, vagy azokra
felmentést keresünk. Pont fordítva: ha a kliens érzi bizalmunkat és
megértésünket, toleranciánkat, képessé válik a kritika elfogadására.
E regresszió sajátossága még az oralitás, a szájjal szerezhet örömök
/dohányzás, rágógumi, evés, ivás stb./ dominanciája, ami az állandóan jelenlév
függ ségi igénnyel együtt nagyon is kedvez a pillanatos kielégülést adó alkohol-
és drogélvezetnek, s ha az alkalmi fogyasztás rendszeressé válik, igen hamar
szenvedélybetegségbe torkollhat.
A borderline mélység regresszióban az elfojtás mentén képz d tünetek mellett
a hasítás és a projektív identifikáció révén keletkez jellegzetes tünetek is
megjelennek, s t az énstruktúra leépüléséb l adódó dezintegratív tünetek is
átmenetileg vagy id szakosan felt nhetnek.
Míg azonban a neurotikus regresszióban általában egy domináló tünet van, s
mint majd látni fogjuk, az határozza meg a neurotikus betegséget /Pl. pánik-
vagy kényszerbetegséget/ is, addig a borderline regresszióban, egy id ben,
egymás mellett, egyszerre több neurotikus tünet lehet jelen. Ez a polineurotikus
tünetképzés önmagában borderline regresszióra utalhat.
8

9. Affektív tünetek: az érzelmi reakciók széls ségesen polarizálttá válnak, a
rajongó szeretet és a heves gy lölet váltogathatja egymást, egyazon személyre
vonatkozóan is. A polarizáltság az egészséges ember számára érzelmileg
követhetetlen, így félelmet, kiszolgáltatottságot, vagy heves indulatot vált ki,
ami mindenféle kapcsolat szakítópróbája.
A polarizáltság mellett az érzelmek határtalanná, parttalanná válnak, mert a
jelen érzelmei összefolynak a múltban megélt érzelmekkel, és határtalanná
dagadhatnak. Egy apró sérelem nemcsak az éppen sért személyt l megélt
korábbi sérelmekkel, de az életben megélt összes sérelemmel összekapcsolódva
szinte maga alá temeti a pácienst.
Többnyire a negatív érzések folynak ily módon össze, a pozitív érzésekkel ez
ritkábban fordul el , ha mégis, akkor sajátos, felfokozott állapot, egzaltáltság
jön létre. Csökken vagy elvész az érzelmek és indulatok fölötti uralom képessége,
megsz nik azok folyamatos ellen rzése. A hangulat is többé-kevésbé elszakad a
küls hatásoktól, mintegy önálló életet él, és tartósan emelkedett vagy nyomott
hangulati fekvés alakulhat ki.
A hasítás az érzelmek, az élménymód és saját magam megélésének
integráltságát, egységét szünteti meg, a kognitív funkciókat is széttöredezi, a
gondolkodás énközeli illetve érzelmileg hangsúlyos helyzetekben elveszti a
diszkurzív (következtet ) kontrollt, érzelemvezéreltté, kritikátlanná válik,
változatos elfogultságokkal, téves ítéletekkel, durva következetlenséggel. A
hangsúlyos externalizáció, a negatív énrészek folyamatos kihelyezése kiterjedt
paranoid munkamódokkal járhat, ami a m köd realitáskontroll miatt téveszmék
kialakulásához ugyan nem vezet, de az illet az állandó gyanúsítgatással,
vádaskodással, rosszhiszem séggel, ellenségeskedéssel rengeteg indulatot
provokál önmagával szemben. Környezetével való viszonyát ez a folyamatos
ellenségeskedés, harc jellemzi.
Itt érhet tetten a projektív identifikáció, amely annyival több, mint az egyszer
kivetítés, projekció, hogy az illet a kivetített tartalomnak megfelel en lép
kapcsolatba környezetével /vádaskodik, ellenséges, támadó-agresszív stb./. Ezzel
szemben a projekció során az illet nem lép kapcsolatba a környezettel, nem
támad, nem harcolt, élményének bels következményei vannak, viselkedésében
a visszavonulás, elzárkózás érzékelhet .
9

10. A felbolydult aktivitás, és a meggyengült kognitív funkciók következtében a
viselkedés, a cselekvések kontrazavara szinte mindig a tüneti kép el terében áll,
s talán a fékevesztettség szóval jellemezhet leginkább, mert az plasztikusan
fejezi ki a fékez funkciók, a kritikus szabályozó én meggyengülését. Az
agresszió önmaga ellen fordulása szinte állandóan kísért , könnyen realizálódó
önkárosító, önpusztító, öngyilkossági késztetésekben mutatkozik meg. Gyakran
része a tüneti képnek valamilyen abúzus. Az abúzusból könnyen létrejöhet
függ ség, így a borderline regresszió a szenvedélybetegségek igen nagy
kockázatát jelenti.
Az ödipális szintnél mélyebb regresszió csaknem mindig érinti a szexualitást is:
az is veszít érettségéb l, polimorffá válhat, így a legkülönböz bb szexuális
zavarok, esetleg perverziók színezhetik a tüneti képet.
25. Mi a krízis?
Olyan állapot, amely akkor következik be, ha „a személy fontos életcéljai
megvalósítása közben akadályokba ütközik, amelyeket a problémamegoldás
szokásos módjaival egy ideig nem tud leküzdeni.” A krízis mélységét nem a
küls leg elszenvedett trauma nagysága határozza meg, hanem a személy
aktuális lelkiállapota, stabilitása, érzékenysége.
10