1. Fanta TrendRiport VI.
2009. október
„Múzsák vonzásában”
Kultúra‐ és médiafogyasztási szokások a
fiatalok körében
A fiatalok média‐ és kultúrafogyasztása ma már egyértelműen az internet köré
szerveződik. Minden más csak ezt kiegészítve, ennek alárendelve létezhet.
A tévézés ugyan még tartja magát, de az erre fordított idő hétköznapokon átlagosan
már alig több mint másfél óra, és a hétvégéken sem nagyon haladja meg a két és fél
órát.
Egyre kevesebben olvassák a nyomtatott (napi) sajtó termékeit, és hasonló
tendenciát lehet látni a magazinok és a folyóiratok kapcsán is.
Az általunk megkérdezett fiataloknak körülbelül negyede tartozik abba a csoportba,
akik lényegében soha nem olvasnak. De a többiek esetében is átértékelődött a könyv
szerepe: legnagyobb hibája, hogy nem kompatibilis a szórakozás, a kommunikáció és
a munka során uralkodóvá váló multitasking életmóddal. Így azok, akik olvasnak,
átlagban csak heti 5 órán át teszik ez. A legnépszerűbbek a kaland‐ és romantikus
regények.
A kultúra fogyasztásának vannak olyan formái, amelyek szinte teljesen hiányoznak a
fiatalok életéből. Operába négyötödük, komolyzenei koncertre háromnegyedük soha
sem jár, a színház viszont úgy tűnik, a „túlélő” műfajok körébe tartozik. A fiatalok
szemében a különbség a pörgős és nem pörgős művészeti ágak között van. Sikerre
inkább csak az előbbiek számíthatnak.
A fiatalok különböző csoportjaiban nagyon eltérőek a kultúrához való hozzáférés
lehetőségei. A minőségi kulturális kínálat az ország néhány nagyobb városába, illetve
a fesztiválokra korlátozódik. Ezeket az egyenlőtlenségeket a technológia nem képes
áthidalni.
1
2. Tartalom
Bevezetés .......................................................................................................................... 3
Szabadidő és kultúra .......................................................................................................... 5
Mit és mennyit? .................................................................................................................... 5
Fontos és kevésbé fontos szórakozási formák...................................................................... 7
Na, de hova menjünk? .......................................................................................................... 8
Kedvelem, vagy nem kedvelem – avagy pörgős, vagy nem pörgős? .................................. 10
És összeáll a kép. A jellegzetes csoportokról ...................................................................... 13
És a „régi” időkben.............................................................................................................. 15
Média‐ és kultúrafogyasztás............................................................................................. 16
Irodalom és könyvolvasás ................................................................................................... 16
Nyomtatott sajtó................................................................................................................. 21
Televízió .............................................................................................................................. 21
Mozi, filmek, DVD‐k ............................................................................................................ 24
2
3. „
Bevezetés
Ezek a mai fiatalok már nem olvasnak, a könyv nekik már nem érték, számukra
csak az létezik, ami elérhető az interneten, meg a TV‐t bámulják.” „A kultúra
ma már olyan drága, hogy az ember kénytelen ezen spórolni”. Ilyen, és ehhez
hasonló sommás véleményekkel nap mint nap találkozhatunk. Kétségtelen, hogy vannak
olyan fiatalok, akikre illenek a fenti kijelentések, és az is igaz, hogy a „kultúra fogyasztása”
gyakran igen költséges szórakozási, kikapcsolódási formává vált, azonban a valóság ennél
jóval összetettebb.
A sokakat foglalkoztató kijelentések nyomába eredve a Fanta Trendriport sorozat hatodik
részében azt vizsgáltuk, hogy milyen formában, hogyan szórakoznak, mivel töltik a
szabadidejüket a fiatalok, milyen kultúrafogyasztási minták állnak hozzájuk a legközelebb.
Részletesen vizsgáltuk az olvasással, filmnézéssel, a rádió‐ és zenehallgatással kapcsolatos
szokásokat, illetve röviden feltérképeztük, hogy „a kínálatból” melyek a legkedveltebb
műfajok és zsánerek. Emellett megvizsgáltunk néhány elterjedt vélekedést is, hogy azok
valóban igazak‐e a „mai fiatalok” és a kultúra viszonyára.
Szórakozási szokásaink, a kultúra‐ és médiafogyasztás jellegzetességei az elmúlt másfél
évtizedben gyökeresen átalakultak. A multiplex mozik elterjedésével, a kereskedelmi TV‐
csatornák elindulásával, de mindenekelőtt az internet megjelenésével és a mindennapi
életbe való beépülésével, mindannyian részesei lettünk annak a globális (populáris)
kultúrának, amely Hong Kong‐tól Rio de Janeiro‐ig, Sydney‐től Budapestig meghatározza azt,
hogy mit néznek és mit hallgatnak emberek milliói. Eközben azonban a nemzeti kultúrák
szerepe is sok tekintetben felértékelődött. Az uniformizáló globális kultúra térnyerése
mellett azonban felértékelődnek a nemzeti kulturális sajátosságok is. Sőt, az egyes kultúrák
keveredéséből is izgalmas új műfajok és stílusok jöttek létre.
Ebbe a nyitott világba születtek és nőttek bele a mai tízen‐ és huszonéves korosztályok.
Számukra már természetes, hogy bizonyos filmek, zenék akadálytalanul jutnak el hozzájuk.
Egy magyar fiatal ugyanazokon az online videó‐megosztó oldalakon elérhető poénokon
nevet, mint amerikai társai, a premierfilmeket pedig egy időben nézik a különböző
kontinensek fiataljai – akár hivatalos, akár illegális csatornákon keresztül.
A fiatalok média‐ és kultúrafogyasztása ma már többnyire az internet köré szerveződik. A
televízió, a nyomtatott (napi) sajtó termékei, de egyre inkább a magazinok, folyóiratok is
másodlagos szerepet töltenek be a fiatal korosztály életében.
3
4. Mindeközben persze ennek a folyamatnak az árnyoldalairól sem érdemes megfeledkezni.
Ennek a riportnak keretein belül természetesen nincs lehetőségünk arra, hogy mindezeket
részletesen számba vegyük, azonban két dolgot fontosnak tartunk kiemelni.
A digitális technológiák lecsökkentették a távolságokat, és töredékére estek bizonyos
kulturális termékek és szolgáltatások globális „áramoltatásának” költségei. Mindeközben
azonban – amennyiben a hazai helyzetet vizsgáljuk – növekedni látszik a szakadék a kultúra
„nem digitális” termékeihez való hozzáférésben. Ez részben annak köszönhető, hogy
napjainkra a fővárosba, illetve néhány nagyobb vidéki városba, illetve fesztiválra
koncentrálódik a minőségi kulturális kínálat. Az ehhez való hozzáférés pedig igen
egyenlőtlenül oszlik meg a társadalom és így a fiatalok körében. Ezeket az
egyenlőtlenségeket a technológia nem képes áthidalni.
A változások másik következménye, hogy a fiatalok rövid és látványos ingerekre épülő
multitasking életformája átrendezte a média‐ és kultúrafogyasztás „tájképét”, azaz
napjainkban egy kulturális generációváltozás korszakát éljük. Nem állítjuk, hogy ennek a
folyamatnak eredendően csak negatív hatásai volnának, azonban kétségtelen, hogy számos
olyan műfaj és művészeti ág létezik, amely egyszerűen már nem kompatibilis ezzel a
fogyasztási‐ és életformával. Példaként említhető, hogy a fiatalok döntő többsége számára
az opera, illetve az operett lényegében ismeretlen és/vagy nem igazán kedvelt műfaj.
Ugyanakkor a vesztesek közé sorolható a könyv mint „csatorna”, a hagyományos irodalom is,
illetve minden olyan műfaj, amely egyirányú, koncentrált figyelmet, és mélyebb megértést és
átélést kívánna meg a befogadójától. Kivételek, egy‐egy sajátos jelenség, természetesen
akadnak, hiszen az elmúlt néhány évben a Harry Potter könyvek sikere, vagy a főleg tinédzser
lányok körében népszerűségnek örvendő, ún. vámpír‐irodalom fiatalok millióit volt képes
hosszú órákra‐napokra a könyvek mellé ültetni. (E sikernek azonban szerves része volt a
könyv filmes adaptációja.)
4
5. Szabadidő és kultúra
A kultúrafogyasztás mintázatainak vizsgálatát érdemes egy áttekintéssel kezdeni: vajon mivel
töltik egyáltalán a szabadidejüket a fiatalok? Mennyi idejük jut a különböző médiumokra, a
barátokkal való együttlétre, vagy éppen a sportolásra? És vajon milyen gyakran jutnak el
különböző intézményekbe, közösségi és kulturális színhelyekre, oda, ahol a „kultúrát
fogyasztani lehet”? De az sem mellékes, hogy mennyire érzik magukhoz közelállónak az
egyes kulturális termékeket, formákat, műfajokat? Az alábbi fejezetekben ezekre a
kérdésekre próbálunk meg válaszolni.
Mit és mennyit?
Ami az időtöltést illeti, a legfeltűnőbb tapasztalat, hogy ebben a korosztályban, akár
hétköznapról, akár hétvégéről van szó, az internetezés tölti be a legfontosabb szerepet.
Mára a világháló egyértelműen fontosabb a fiatalok számára, mint a televízió, nem is
beszélve az olyan, számukra sokszor „régimódinak” számító szórakozási formákról, mint a
rádió, a könyv, vagy az újság.
A megkérdezett fiatalok több mint egyharmada (36%) hétköznaponta legalább 3 órát
internetezik, 17% pedig 2 és 3 óra közötti időt szán erre. Mintánkban egy olyan fiatal sem
akadt, aki ne internetezne egy átlagos hétköznapon, és csupán 8% volt azoknak a
válaszadóknak az aránya, akik kevesebb mint fél órát neteznek.1
Ez jóval felülmúlja a tévézésre szánt időt – hétköznap a fiataloknak csak 12%‐a tölt a tévé
előtt több mint 3 órát, és 16%‐uk 2–3 órát, viszont akad egy olyan 5%‐ot kitevő csoport is, aki
hétköznap sosem ül le a televízió elé.
Ha csupán a puszta számokat nézzük, akkor azt is láthatjuk, hogy sokan több időt töltenek
hétköznap az internettel, mint személyesen a barátaikkal. Ugyanakkor természetesen, mint
ahogy az a fókuszcsoportos beszélgetéseken is kiderült, illetve az első Fanta Trendriportban
is láthattuk, a netezés döntően (illetve más tevékenységekkel párhuzamosan) éppen a
barátokkal való folyamatos, sok csatornán zajló kommunikációt jelenti.
1
Ez természetesen nem meglepő, hiszen a kutatás során a rendszeresen internetező fiatalokat vizsgáltuk. Az
Ifjúság2008 kutatás adatai szerint a 18–25 éves korosztályban a számítógépet, illetve internetet használó
fiatalok aránya 85%. A fiatalok digitális technológiákhoz hozzá nem férő 15%‐a döntően az alacsony
végzettségű, rossz anyagi körülmények között élő, illetve az ország hátrányos helyzetű területein élő fiatalok
köréből kerül ki.
5
6.
A rádióhallgatás és a napilapok és magazinok, hetilapok olvasgatása nagyjából ugyanolyan
népszerűségnek (pontosabban „népszerűtlenségnek”) örvend, legalábbis, ha az nézzük, hogy
mindhárom esetben a fiatalok nagyjából negyede nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem
fordít időt ezekre a tevékenységekre egy átlagos hétköznapon. A tevékenységek jellegéből
fakadóan persze sajtótermékeket valamivel többen olvasnak kevesebb mint félórát egy
átlagos hétköznap, míg a rádiót nagyobb arányban hallgatnak kicsit hosszabb ideig.
Ami a könyvekkel való időtöltést illeti, valamivel nagyobb, csaknem egyharmad (31%),
azoknak az aránya, akik egy átlagos hétköznap egyáltalán nem olvasnak könyvet, és további
egyharmad (34%) azoknak az aránya, akik csak kevesebb mint fél órát töltenek
könyvolvasással. A fiatalok több mint negyede (27%) tartozik abba a csoportba, akik
lényegében egyáltalán nem töltenek időt olvasással.
Négy fiatalból legalább egy olyat találunk (28%), aki egy átlagos hétköznap egyáltalán nem
sportol, ugyanakkor 41% azok aránya, akik kevesebb mint fél órát mozognak.
Ezek az arányok némileg változnak akkor, ha egy átlagos hétvégi napot vizsgálunk. Az adatok
alapján láthatjuk, hogy a hétvége elsősorban a barátokkal való időtöltésnek, az
internetezésnek és a tévézésnek kedvez. Ilyenkor ugyanis a fiataloknak még nagyobb része
tölt kifejezetten sok időt a gép előtt: tízből négy fiatal (40%) több mint három órát netezik!
További 20% két‐három órát tölt a világhálón való böngészéssel. (Olyan a megkérdezettek
között, nem túl meglepő módon ismét nem volt, aki egyáltalán ne internetezne
hétvégenként.)
6
7.
Természetesen a hétvége a barátoké (is): a fiatalok harmada legalább 3 órát tölt a barátaival
egy hétvégi napon – vagyis jóval nagyobb az arány, mint hétköznap esetén.
Mint azt már jeleztük, a televízióra is több idő jut hétvégén: 23% több mint három órát, 20%
2‐3 órát, 26% pedig 1‐2 órát tölt a képernyő előtt. Csak egy elhanyagolható kisebbség, a
fiatalok 2%‐a nem kapcsolja be a tévét szombaton és vasárnap.
A hét minden napja 24 órából áll, tehát felmerül a kérdés, hogy mivel foglalkoznak
kevesebbet a fiatalok? Láthatjuk, hogy hétvégén kevesebb idő marad olvasásra: a
kérdezettek 38%‐a semennyi időt nem szán a hétvégén könyvolvasásra – a soha nem olvasók
aránynövekedése a hétköznaphoz képest valószínűleg annak köszönhető, hogy hétköznap az
iskolai feladatok elvégzéséhez (pl. irodalomóra) szükség van valamennyi könyvforgatásra. Az
újság‐, és magazinolvasás esetében hétvégén szintén megnő azok aránya, akik egyáltalán
nem foglalkoznak ilyesmivel.
Sajnálatos módon, hétvégén nem hogy növekedne, de csökken azoknak az aránya, akik
számottevő időt töltenek testmozgással: a fiatalok közel harmada (30%) semennyit, további
harmad (31%) pedig kevesebb mint fél órát sportol egy átlagos hétvégi napon. Ennek okát
nyilván a hivatalos keretek között végezhető testmozgás (testnevelés óra stb.) hétvégi
hiányában is kereshetjük.
Fontos és kevésbé fontos szórakozási formák
Ha kissé más szemszögből vizsgáljuk a kérdést, és arra keressük a választ, hogy szórakozás
szempontjából mit értékelnek a legtöbbre a fiatalok, az a tapasztalat, hogy természetesen a
7
8. rangsort – internet ide vagy oda ‐ a barátok vezetik. A barátok mellett azonban nem
halványul el a család szerepe sem, bár ha a nemek szerinti megoszlásban vizsgáljuk, akkor azt
is megállapíthatjuk, hogy a lányok körében kissé fontosabb marad a család a szórakozás
szempontjából.
Az interperszonális kapcsolatok után mindkét nem számára az otthoni zenehallgatás a
szórakozás legfontosabb forrása, de ezt követően komoly eltéréseket láthatunk a fiúk és a
lányok között. A lányok számára ugyanis a következő helyezett a könyv, amit egy 5‐ös skálán
3,5‐re osztályoztak, a fiúk ezzel szemben csak 2,7‐re. Ezt követi a televízió 3,2‐es átlagos
értékeléssel. Ezzel szemben a fiúknál a sport és a számítógépes/internetes játék kapott
hasonló pontszámokat. Feltűnő, hogy míg a számítógépes játékok nem annyira
szórakoztatóak a lányok számára, addig az online kapcsolatépítő, közösségi lehetőségek
számukra jóval fontosabbak – összehasonlítva a fiúkkal. Mind az MSN, mind az iWiW igen
magas értékeket kapott. A YouTube esetében az érték ugyanolyan a két nemnél: 2,8, amely a
skálán egy erős közepesnek számít. A rádió szintén a lányoknak fontosabb. A túrázás pedig
mindkét nem esetében közepesen fontos, csakúgy mint a kocsmába, szórakozóhelyre járás.
Na, de hova menjünk?
A különböző kulturális helyszínek közül a legnépszerűbbek egyértelműen a multiplex mozik,
és a könnyűzenei koncertek. Könnyűzenei koncertre viszonylag gyakran, vagyis havonta akár
többször is jár a megkérdezett fiatalok 16%‐a. Ugyanez az arány a multiplex mozik esetében
8
9. 12%. Mindemellett a multiplex mozi esetében találkozunk a legkisebb arányban (13%)
olyanokkal, akik sosem látogatnak el ilyen intézménybe.
Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, az opera és a komolyzenei koncert állnak az utolsó
helyen: előbbit 81%, utóbbit 73% sosem keresi fel. Művészfilmeket játszó moziba 4% jár
rendszeresen, kevesebb mint egyharmad pedig ritkán – csaknem kétharmad azonban sosem.
Közepesnek mondható a színház és a múzeum helyzete is: múzeumba a fiatalok valamivel
kevesebb mint egynegyede sosem jár, ugyanez az arány a színház esetében egyharmadnál
magasabb. Ugyanakkor évente egyszer‐kétszer eljut egy‐egy kiállításra a fiatalok 71%‐a, míg
színházba 60%‐a.
Természetesen az ország különböző pontjain élő fiatalok igen eltérő lehetőségekkel
rendelkeznek. A nagyvárosokban, illetve Budapesten élők minden tekintetben jóval nagyobb
kínálatból választhatnak, míg a kisebb települések lakói mind választékban, mind pedig
ezeknek a kulturális programoknak a minőségében jóval hátrányosabb helyzetben vannak.
A színház, vagy más kulturális intézmények könnyű elérhetősége azonban még egyáltalán
nem jelenti azt, hogy az beépül a fiatalok kultúrafogyasztásába. Ahogy az a fókuszcsoportos
beszélgetésekből kiderült, a színház esetében sokszor a magas jegyárak tartják vissza a
fiatalokat. Más műfajok, mint például az opera, vagy a hangverseny esetében ez a szempont
általában már nem is merül fel, mivel a motiváció, az „inger” is sokszor hiányzik. Az opera
esetében – azon kevesek kivételével, akik a műfaj kínálatot is figyelemmel kísérik – a fiatalok
gyakori panasza és kritikája, hogy „nem nekik szól, nem az ő problémáikkal foglalkozik”. A
klasszikus zenei koncertek esetében pedig nyilvánvaló, hogy a műfaj megismeréséhez,
megértéséhez és megszeretéséhez szükséges a befogadást támogató oktatás, ennek (is)
függvénye az, hogy ez éppúgy szerves részévé válik‐e a hétköznapoknak, mint bármilyen más
műfaj.
9
10. Persze, nem meglepő módon, ez a korosztály sokkal szívesebben tölti az idejét talán kissé
kötetlenebb, és még inkább olyan helyeken, ahol lehetőség van a beszélgetésre, a barátokkal
való együttlétre. Ennek megfelelően a fentieknél jóval népszerűbbek a „trendi” kocsmák,
sörözők, kávézók, de még az éttermek is. Sörözőbe, borozóba, kocsmába a fiatalok 23%‐a
akár hetente többször is elmegy, további 23% pedig viszonylag rendszeresen (havonta
többször) jár. A kávézók, teázók 12% körében népszerűek annyira, hogy legalább hetente
elmenjenek, de ezen kívül 31% legalább havonta egyszer beül egy kávézóba.
Sporteseményeket 11% szokott viszonylag gyakran, 45% pedig ritkán látogatni.
Nagyon kicsi, mindössze 10% az aránya azoknak, akik sosem kirándulnak, túráznak.
Természetjárásra a többség – 71% – esetében évente, vagy évente párszor kerül sor, és 20%
az aránya az elszánt kirándulóknak, vagyis azoknak, akik havonta, vagy akár annál többször is
kiruccannak a természetbe.
Kedvelem, vagy nem kedvelem – avagy pörgős, vagy nem pörgős?
A különböző művészeti ágak esetében a megkérdezettek válaszai alapján egyértelműen a két
szélsőség különül el, a nagyon kedveltek és a kifejezetten elutasítottak csoportja. Utóbbi
kategóriába tartozik az opera, operett, balett hármasa: mindhárom esetében a
megkérdezettek több mint fele nyilatkozta, hogy kifejezetten nem kedveli, és további 20–
25%, hogy inkább nem kedveli. Különösen magas az elutasítottsága az operának és a
balettnek. Azok aránya, akik viszont kedvelik, vagy nagyon kedvelik ezeket a műfajokat
mindhárom esetben 10% alatt marad. Itt fontos azt is megjegyezni, hogy az elutasítottság
egyben az ismeretlenséget is jelenti. Ezekkel a műfajokkal a „hétköznapokban” nagyon
nehéz találkozni, itt „áru” és „vevője” csak némi utánajárással találkozhat egymással.
10
11.
Valamivel jobb helyzetben van a klasszikus zene, ahol a nem kedvelők aránya ugyan
összességében még mindig csaknem 60%, de találunk a fiatalok körében egy 18%‐os
csoportot, akik inkább kedvelik ezt a művészeti ágat.
A színház, vagyis a musical, a zenés színház és a drámai színház nagyjából hasonló
népszerűségnek örvend, körülbelül 40%‐nyi pártolóval, és egynegyed ellenzővel (bár a
musical valamivel szélsőségesebb megítélés alá esik, vagyis pár százalékkal nagyobb az
aránya azoknak, akik kifejezetten elutasítják).
A modern tánc és a fotóművészet már kifejezetten kedveltnek számít, ráadásul a
fotóművészet erőteljes elutasítása kifejezetten kevesekre jellemző (bár ez utóbbi esetében
az is felmerül ismételten, hogy hányan ismerik valójában ezt a műfajt.)
Az egyértelmű favoritok azonban a mozi és a könnyűzene. (Ez a kategória a zenei irányzatok
kétségtelenül nagyon széles körét fogja át. A fiatalok számára leginkább mint a „nem
klasszikus” zene határozható meg.) A film az abszolút nyertes – a válaszadók 64%‐a nagyon
kedveli, 29%‐a pedig kedveli a mozit, az elutasítók aránya mindösszesen 2%. A könnyűzene a
fiatalok 50%‐ához nagyon, 29%‐ához pedig inkább közel áll, és csupán 9%‐nál talál
valamilyen szintű elutasításra.
A fókuszcsoportos kutatás során részletesen, és további műfajokra, kulturális formákra
kiterjedően vizsgáltuk ezt a kérdést, vagyis azt, hogy mennyire érzik magukhoz közelállónak,
őket megszólítónak ezeket a fiatalok. Az eredmények összecsengenek a fenti adatokkal, de a
11
12. kvalitatív módszer arra is lehetőséget ad, hogy megtudjuk, mitől lesz valamely művészeti ág
vonzóvá, vagy éppen taszítóvá.
A fókuszcsoportokon megkértük a résztvevőket, hogy két csoportban dolgozva
csoportosítsanak különböző kulturális és szórakozási formákat aszerint, hogy az ő
korosztályuk mennyire kedveli azokat, mennyire állnak azok közel hozzájuk. Mind a fiatalabb
(16‐20 éves), mind az idősebb (21‐25 éves) csoportban nagyjából ugyanaz az eredmény állt
elő, ami egybecseng a kérdőíves kutatás adataival is.
Vagyis vannak olyan műfajok, és ide tartozik az opera és az operett mellett a balett, a
klasszikus zene és a festészet – vagyis a hagyományos magas kultúra egyes hangsúlyos
elemei ‐ amik egyértelműen távol állnak a mai fiatalságtól. Elképzelhető természetesen, hogy
egyszerűen életkori sajátosság, hogy nem érzik közel magukhoz ezeket a formákat (vagyis
idővel „kinövik” idegenkedésüket), de saját maguk nem ezzel indokolják a távolságtartást.
Azon túl, hogy sokan nem is ismerik ezeket a műfajokat, többen megemlítették, hogy ezek
„nem hozzájuk szólnak”, „nem az ő problémáikkal foglalkoznak”, valamint, hogy „öregeknek
valóak”. Valószínű emellett, hogy az ezek által képviselt formanyelv sem igazán illeszkedik a
mai fiatalok fogyasztási mintáihoz. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nem
kedveltek csoportjába tartozó műfajok mindig is rétegízlést kiszolgáló, nem populáris ágak
voltak, így nem meglepő, hogy ebben a körben is kevesebb rajongót számlálnak. Ez nem
feltétlenül a korosztály specifikuma.
Érdekesebb talán a középső csoport. Ezekről a műfajokról azt állították a fiatalok, hogy bár
nem a legkedveltebbek, de sokakhoz mégis közel állnak. A színház és a musical esetében
főként a drága jegyeket említették akadályként a résztvevők, de alapvetően nyitottak ezek
felé a színpadi műfajok felé. A jazz egyértelműen „öreges”, a szüleikhez kötődő, épp ezért
talán kedves elnézéssel fogadott, de önmagában nem túl kedvelt.
Izgalmas az irodalom helyzete. A későbbiekben részletesen is szó lesz az olvasási szokásokról,
de azzal a fiatalok is tisztában vannak, hogy kevesebbet olvasnak, mint szüleik, vagy akár a
12
13. náluk tíz‐tizenöt évvel idősebbek. Arra a kérdésre, hogy a fiatalok vajon miért nem kedvelik
az olvasást annyira, a válasz szerint a könyvek „nem elég ingerdúsak”, valamint „olvasás
közben nem lehet mást csinálni”. A válaszokból egyértelműen kiolvasható a digitális kultúra
hatása. A fiatalok egyrészt teljeséggel átálltak a „multitasking” életmódra, vagyis egyszerre
több dolgot csinálnak, ez számukra a normális „üzemmód”. Részben ez magyarázza a
könyvek inger hiányát is – az olvasás egy dimenziós tevékenység, ami főként kognitív
energia‐befektetéssel jár, viszont sem vizuális, sem hangingerek nem társulnak hozzá.
Ugyanakkor a fiatalok tudatában vannak annak, hogy a könyvolvasás mélyebb, elemzőbb
ismereteket ad, ezért nem idegenednek tőle teljesen.
Végül a kedvelt műfajok csoportjába egyértelműen a populárisabb elemek kerültek,
ugyanakkor figyelemre méltó, hogy egyes vizuális művészeti ágakat (fotó, street art)
egybehangzóan kedveltnek ítéltek a fiatalok.
Hogy mi lehet a titka annak, hogy valami közel áll a mai fiatalokhoz vagy sem? Biztos, hogy
nagyon fontos, ahogy azt az egyik résztvevő megfogalmazta a „pörgés”, vagyis, hogy az adott
műfaj mennyire gyors és ingerdús. Az idősebbekből álló csoportban gyakorlatilag konszenzus
alakult ki arról, hogy a kedvelt műfajok csoportját akár „pörgősnek”, a nem kedveltekét
pedig „nem pörgősnek, lassúnak” is el lehetne nevezni.
És összeáll a kép. A jellegzetes csoportokról
Végezetül lássunk, hogy a szórakozási, illetve média‐ és kultúrafogyasztási szokásaik alapján
milyen csoportokba sorolhatók az általunk megkérdezett (internetező) fiatalok. Az elemzés
során összesen 17 szórakozási formát (sport, túrázás, kocsma, diszkó, koncert, videójáték,
zenehallgatás), médiumot (TV, rádió, különböző internetes szolgáltatások, oldalak, pl. MSN,
iwiw), illetve a család és a barátok fontosságát vizsgáltuk, majd klaszterelemzés segítségével
hoztuk létre a különböző csoportokat. Az elnevezések az adott csoport jellegzetes tagjára
utalnak.
Az első csoportba kerültek a képernyő rabjai (17%), akiknek közös tulajdonsága, hogy bár
nem vetik meg a sportot, illetve a szabadban végezhető tevékenységeket sem, szórakozásuk
jelentős része különböző képernyők előtt zajlik, legyen az televízió vagy számítógép monitor.
Lényegében folyamatosan a barátaikkal vannak, akár offline, akár online módon, így a társas
kapcsolatok különösen fontosak számukra. Számukra az MSN és az iwiw nélkül
elképzelhetetlen lenne az élet. Közel felük napi 3–4 órát, vagy ennél is többet tölt el
internetezéssel. Olvasni nem nagyon szeretnek. E csoportban az átlagnál jóval több lányt,
illetve alacsonyabb iskolai végzettségű fiatalt találunk.
A második csoportot party‐arcoknak (20%) neveztük el. Számukra a hétvége a buliról, a
haverokkal való „lötyögésről” szól. Zömmel vidéki városokban, kisebb településeken élnek,
de megtaláljuk őket a fővárosban is. Gyakran járnak moziba (közönségfilmeket nézni) és
13
14. könnyűzenei koncertekre, ugyanakkor a színház és a komolyzene nem az ő műfajuk. Az
olvasás sem tartozik a kedvenc időtöltéseik közé, hiszen e csoport majdnem fele sem
hétköznap, sem pedig hétvégén nem vesz kezébe könyvet.
A harmadik csoport a kockáké (17%), akiknek legjobb barátjuk a számítógépük. A party‐
arcokhoz hasonlóan a könyveket nem igazán kedvelik, így például a könyvtárak környékét is
elkerülik, hiszen ezek nem rendelkeznek IP címmel. Barátaik nem nagyon vannak, ha mégis,
akkor sem töltenek el velük túl sok időt. Így a számítógépet és az internetet nem annyira
kommunikációra, kapcsolattartásra, mint inkább játékra, vagy valamilyen „szakmai kihívás”
megoldására használják. Itt a legfeltűnőbb a nemek közti aránytalanság: körükben szinte alig
találunk lányokat.
Az unatkozó (25%), szórakozás szempontjából (önként vagy kényszerűségből) passzív
fiatalok csoportjába azokat soroltuk, akik szinte semmilyen tekintetben nem különülnek el a
többiektől. Inkább „otthonülős” típusok. Se színház, se mozi. Fontos számukra a TV, sok időt
töltenek el a képernyők előtt, kimozdulni azonban inkább nem szeretnek, bár egy részük
azért el‐eljárogat kocsmákba, szórakozóhelyekre. A teljes korosztályban ők azok, akik a
legkevesebbet interneteznek. Fontos, hogy inkább az idősebb korosztályban, azaz a 22–25
évesek körében találjuk meg őket nagyobb arányban. Viszonylagos passzivitásuk oka így
részben az, hogy körükben az átlagnál jóval magasabb a dolgozó fiatalok aránya. Ok lehetne
az is, hogy a párkapcsolatok hiánya esetleg beszűkíti lehetőségeiket, de ebbe a csoportba
tartoznak a már gyermekneveléssel elfoglalt családosok is. Mivel felmérésünk a fiatalabb
korosztályokra vonatkozott, a családalapítás hatásának a kulturális fogyasztásra gyakorolt
hatása nem képezte vizsgálatunk tárgyát.
Végül következzenek az aktív társasági életet élő, a kultúrát sokféle módon magukba szívó
könyvmolyok (22%). Elnevezésük kissé csalóka lehet, hiszen nem arról van szó, hogy
számukra csak magány és a könyvekbe való temetkezés lenne a szórakozás, a kikapcsolódás
egyetlen formája. Ők azok, akik rendszeresen látogatják a könyvesboltokat és a
könyvtárakat, és közel kétharmaduk napi rendszerességgel olvas „csak úgy”, a saját
szórakoztatására. Sok közöttük a diplomás és érettségizett (de még mindig tanuló) fiatal. Az
átlagnál jóval kevesebb TV‐t néznek, ugyanakkor kifelé is nyitottak (pl. sportolnak), és
barátaikkal is sok időt töltenek el.
14
15. És a „régi” időkben
A kutatás során azt is megkérdeztük a fiataloktól, hogy szerintük, a szüleik generációjával
összehasonlítva, ők több vagy kevesebb időt fordítanak‐e az adott tevékenységre,
szórakozási formára. Az ábra adatai alapján jól látható, hogy a tévénézés, a bulizás, a
„kocsmázás” és a mozizás azok a tevékenységek, amelyekkel a fiatalok véleményük szerint
több időt töltenek, mint tették azt szüleik pár évtizeddel korábban. A lista másik végén
azonban, a lecsökkent idejű időtöltések sorában, szinte teljes válaszadói egyetértésben ott
találjuk a színházat és a könyvolvasást. Tíz fiatalból közel kilenc véli úgy, hogy a szülei jóval
gyakrabban jártak színházba, illetve jóval több időt töltöttek el könyvolvasással.
15
17. Azok, akik olvasnak, azok átlagosan valamivel több mint 5 órát töltenek könyvolvasással
hetente. A lányok átlagban egy órával többet olvasnak, mint a fiúk (5,8 óra és 4,7 óra).
Iskolai végzettség szerint nincs ekkora különbség – a felsőfokú végzettségűek 5,9, az
érettségizettek 5,4, az alapfokú végzettséggel bírók 5,1 órát töltenek könyvolvasással. Nagy a
különbség viszont a budapestiek és nem budapestiek között: a fővárosban lakók átlagosan
heti 6, míg a más településeken élők heti 5 órát töltenek könyvolvasással.
Hány órát olvas? Hány könyv van Hány saját könyve
(heti átlag a otthon? (átlagos van? (átlagos
valamennyit olvasók darabszám2) darabszám3)
körében)
Átlag 5,3 352 59
Lányok 5,8 311 64
Fiúk 4,7 392 53
Felsőfokú 5,9 476 98
végzettségűek
Középfokú 5,4 376 66
végzettségűek
Alapfokú 5,1 306 47
végzettségűek
Budapesti 6,7 459 76
Városi 5 352 57
Falusi 5 313 53
2
5%‐os nyesett átlag
3
5%‐os nyesett átlag
17
18. Mindössze két válaszadó mondta, hogy háztartásában egyáltalán nincs könyv, 10%‐nak van
otthon 50‐nél kevesebb, és 21%‐nak száznál kevesebb könyvük. A fiatalok háztartásaiban
átlagosan 352 könyv van, ami meglehetősen nagy szám. Annak ellenére, hogy többet
olvasnak, a lányok kevesebb otthoni könyvről számoltak be, mint a fiúk. A felsőfokú
végzettségűek otthonaiban átlagosan száz kötettel több van, mint az érettségivel
rendelkezők lakásaiban, míg az alapfokú végzettségűek ennél valamivel kevesebb könyvvel
rendelkeznek. Egy fővárosi háztartásban jóval több könyv van, mint egy nem budapestiben,
de a vidéki városok és községek otthonai nem különböznek egymástól számottevően ebben
a tekintetben.
A fiataloknak átlagosan 59 saját könyvük van. Ebben az esetben már a lányok számolnak be
több könyvről. A magasabb iskolai végzettségűeknek – nem túl meglepő módon – rendre
több könyvük van, mint az alacsonyabb végzettségűeknek és ebben az esetben is
megfigyelhető a budapestiek és a nem fővárosi lakosok között húzódó választóvonal.
Kérdés, hogy mit olvasnak a fiatalok, ha könyvet vesznek a kezükbe? A legnépszerűbb a
szórakoztató irodalom, vagyis a krimik, lektűrök, könnyedebb regények – ezeket a fiatalok
35%‐a gyakran olvassa, további 38% pedig ritkán ugyan, de kézbe vesz ilyen stílusú
könyveket. A szakirodalom olvasottsága bizonyára legalább annyira köszönhető a
kényszernek, mint a lelkesedésnek, mindenesetre 27% gyakran olvas ilyesmit. Ugyanennyi az
aránya azoknak, akik nem magyar nyelvű regényeket, kisregényeket olvasnak gyakran, 41%
pedig néha olvas ilyet. A magyar szépirodalom kissé kevésbé kedvelt, főleg, ha kortárs
alkotókról van szó: kortárs magyarokat csupán 7% olvas gyakran, és 48% esetenként, nem
kortárs hazai szerzőknél ezek az arányok 11, illetve 48%. Viszonylag népszerű (valószínűleg
nagyrészt az iskolai programoknak, oktatásnak köszönhetően is) a líra: 11% gyakran szokott
verseket olvasni, 45%‐kal meg néha‐néha fordul elő, hogy verseskötetet vesz a kezébe. Nem
elhanyagolható a tudománynépszerűsítő és az önsegítő (természetgyógyász, stb.) könyvek
népszerűsége sem.
18
19. Érzékelhető némi különbség a nemek között is a felmérésben megkérdezettek körében: a
fiúk és a lányok nem csak abban különböznek egymástól, hogy mennyit, hanem abban is,
hogy mit olvasnak. Általánosságban kijelenthető, hogy a lányok a legtöbb műfajt gyakrabban
forgatják, mint a fiúk. Ez alól csak a szakirodalom és a képregények jelentenek kivételt.
Megkértük a válaszadókat arra is, hogy a fentieknél pontosabban határozzák meg kedvenc
irodalmi műfajukat – természetesen megengedve azt, hogy akár többet is megemlítsenek. A
válaszok összesítése után az derült ki, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb irodalmi
19
20. műfaj a kalandregény, amit 21% említett. A romantikus és a krimi irodalom szintén
közkedvelt, ezeket a zsánereket 19%, illetve 18% emelte ki kedvenceként.
Műfaj Azok aránya, akik kedvencükként
megemlítették
kalandregény 21%
romantikus 19%
krimi 18%
sci‐fi 16%
történelmi 10%
fantasy 7%
ismeretterjesztő 4%
thriller/horror 3%
dokumentum 2%
Viszonylag nagy rajongótábora van a tudományos‐fantasztikus irodalomnak is (16%), a
történelmi regények pedig a fiatalok egytizede számára jelentik a legkedvesebb műfajt. A
többi műfaj említése 10% alatti.
A könyvek esetében még mindig a hagyományos beszerzési csatornák a jellemzőek, vagyis
vagy megveszik, vagy kölcsönkapják őket a fiatalok. Nem ment ki a divatból a könyvtár sem:
a korosztályba tartozók 19%‐a leggyakrabban kölcsönzi a könyveket. Az elektronikus letöltés
(nyilván magának a lehetőségnek a szűkössége miatt is) egyelőre kevésbé jellemző.
Annak ellenére, hogy a könyvek, vagy irodalmi művek letöltése nem túlságosan elterjedt a
korosztályba tartozók körében, viszonylag sokan – 58%‐uk – állította, hogy szokott a
számítógép monitorán, könyvekből származó hosszabb szöveget olvasni.
20
21. Az idegen‐nyelven olvasás egyáltalán nem mondható ritkaságnak: a fiatalok 18%‐a szokott
nem magyar nyelvű szépirodalmat és 31% nem magyar nyelvű szakirodalmat olvasni. A fiúk
és a lányok közt főképp a szakirodalom terén van különbség: a fiúknak jóval nagyobb aránya
olvas szakirodalmat idegen nyelven (41 és 20%). Ugyanakkor, mint láttuk fiúk amúgy is
nagyobb arányban olvasnak szakirodalmat, úgyhogy ez az eltérés valószínűleg a műfajnak,
nem pedig az idegen‐nyelvűségnek köszönhető.
Nyomtatott sajtó
Mint azt korábban már láthattuk, a fiatalok meghatározó részének életében jelenleg nem
játszik fontos szerepet a nyomtatott sajtótermékek olvasása. Akik olvasnak, azok döntően a
bulvársajtót, ingyenes újságokat, illetve a megyei lapokat olvassák.
Televízió
Kutatásunk egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fiatalok körében a televízió „vesztett
pozícióiból” az internethez képest. Míg akár egy évtizede elterjedt volt az egész nap
televíziót bámuló kamasz rémképe, ma ezt a félelmet nem támasztják alá az adatok. A 18‐25
éves korosztály tagjai egy átlagos hétköznapi napon 106 percet, vagyis valamivel több mint
másfél órát nézik a televíziót. Hétvégén egy órával több időt töltenek ezzel e tevékenységgel
– 163 perc, vagyis kicsivel több mint két és fél óra az átlagos tévézési idő ebben az
időszakban. Persze ez semmiképp sem nevezhető kevésnek – főleg, ami a hétvégét illeti – de
nem is különösebben sok.
Hány órát néz tévét egy Hány órát néz tévét egy
átlagos hétköznap? (heti átlagos hétvégi nap? (heti
átlag percben)4 átlag percben)5
Átlag 106 163
Lányok 109 168
Fiúk 102 158
Felsőfokú végzettségűek 74 138
Középfokú végzettségűek 90 153
Alapfokú végzettségűek 132 182
Budapesti 104 174
Városi 105 155
Falusi 106 170
4
5%‐os nyesett átlag
5
5%‐os nyesett átlag
21
22. A lányok és a fiúk közt csupán percekben mérhető különbség van az átlagos tévénézési idő
tekintetében, és ugyanez mondható el a különböző településtípusokon élők közti
eltérésekről. Számottevő különbségekről az iskolai végzettségi szerinti csoportok között
beszélhetünk: a legtöbbet az alapfokú végzettséggel bírók, a legkevesebbet a felsőfokú
iskolát végzettek tévéznek.
A fiatalok háztartásainak 37%‐ában két tévé van. 29% számolt be három, 11% négy vagy
annál több készülékről. Az egytévés háztartások aránya csupán 17%, és mindössze 1% lakik
olyan otthonban, ahol nincs televízió.
A különböző műsorok közül a legnépszerűbbek a hírműsorok, a filmsorozatok, a filmek és az
ismeretterjesztő adások. Hírekről 43% naponta tájékozódik a tévén keresztül, további 38%
pedig hetente legalább egyszer néz tévés hírműsort. Filmsorozatokat 32% néz naponta, és
40% hetente egyszer, vagy többször, míg filmekre 27% kapcsol naponta, és 54% hetente. Az
ismeretterjesztő adások 17% számára jelentenek napi kikapcsolódást, 45% pedig legalább
hetente egyszer néz ilyesmit.
A legkevésbé a nemzetiségi és vallási műsorok és a közéleti műsorok kedveltek.
22
23. Az alábbi ábrán látható, hogy a különböző demográfiai csoportok között mely műsorok
kedveltsége terén mutatkozik szignifikáns eltérés: a lányok körében jóval nagyobb arányban
találunk olyanokat, akik gyakran néznek riportműsorokat, filmsorozatokat, gyerekműsorokat
és életmód magazinokat. Ezzel szemben, talán nem meglepő módon a fiúk között többen
vannak a sportműsorok rajongói. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében a riport‐,
szórakoztató‐, zenei és sportműsorok, valamint a gyerekműsorok kedvelői
felülreprezentáltak, míg a közéleti műsorok nézői között például átlagosnál többen vannak a
magasabb iskolai végzettségűek csoportjába tartozók a megkérdezettek körében.
A leggyakrabban említett kedvenc csatornák első két helyén – nem túl meglepő módon – a
nagy országos kereskedelmi adókat találjuk. Figyelemreméltó azonban, hogy ezeket
népszerűségben nem a zenei, vagy az egyéb szórakoztató, hanem az ismeretterjesztő
csatornák követik. A megkérdezett fiatalok összesen több mint 10 százalékának az ilyen
jellegű csatornák a kedvencei és értelemszerűen ezeket nézik a legtöbbet.
23
24. Mozi, filmek, DVDk
A film a fiatalokhoz legközelebb álló kulturális ág, és egyben az egyik legkedveltebb
szórakozási forma. Akár moziban, akár otthon a tévében, a fiatalok szívesen néznek filmeket.
Da vajon milyeneket? Akár az otthoni, akár az otthonon kívüli filmnézésről van szó, a két
legnépszerűbb a nem magyar közönségfilm és az animációs film. Otthon gyakoribb, hogy
animációs filmet választanak, míg moziba inkább a közönségfilmekért ülnek be, de
vitathatatlanul ez a két típus a legnézettebb.
Ezeket követik a magyar közönségfilmek, amelyeket többnyire inkább otthon néznek a
fiatalok, de azért csaknem 50%‐uk valamilyen gyakorisággal a moziba is beül egy‐egy ilyen
jellegű magyar filmet megnézni.
24
25.
Innentől azonban eltérő a sorrend az otthoni és a mozis filmnézés között. Többen vannak
azok, akik otthon dokumentumfilmet, magyar művészfilmet, vagy éppen nem magyar
művészfilmet néznek dvd‐ről, vagy videóról, mint akik ugyanezekre moziba is jegyet
váltanak.
Az otthon meglévő filmek esetében, csakúgy mint a zenénél, az internet a kulcs: a fiatalok
több mint fele (51%‐a) az internetről tölti le, amit meg akar nézni. A második leggyakoribb a
kölcsön kapott filmek másolása, és 21% mondta, hogy megveszi az őt érdeklő filmeket.
A Fanta Trendriport alapjául szolgáló kutatás során két módszertan párhuzamos
alkalmazására került sor.
Az NRC NetPanel (www.netpanel.hu) rendszerében egy online kérdőív segítségével
450 fiatalt kérdeztünk meg a 18‐25 év közötti korosztályból. Ez a 450 fő nem, kor,
iskolai végzettség és településtípus tekintetében reprezentatív a hasonló korú magyar
fiatalokra.
Ezen kívül fókuszcsoportos beszélgetéseket tartottunk Budapesten, amelynek
résztvevői 16‐25 éves fiatalok (férfiak és nők vegyesen) voltak.
25