3. 3
A kizárólag a Lioton
termékekben használt
HEPARIN világpiaci árának
növekedése
Közvetlen versenytárs
magasabb
márkaismertsége
Jóval alacsonyabb piaci ár
A csökkenő profitabilitás
miatt csökkenő média
büdzsé
1
2
A visszerességet nem tartják
betegségnek a tünetektől szenvedők
A tüneteket nem veszik észre és
nem is kezelik
4. 4
EDUKÁCIÓ
SZPONZORÁCIÓ
push üzenetek helyett a probléma
megismertetése, felismerése
megelőzés lehetősége (tanácsok,
tippek)
azonnali segítségnyújtás
költséghatékonyabb elérés
megbízhatóbb információ forrás
hosszútávú, folyamatos jelenlét
13. 13
SAJÁT ÉRSEBÉSZ SZAKÉRTŐ
Kedves DR.-úr ! igazán
tiszteletre méltó az emberi
segítséghez való hozzáállása
és a gyors valaszadás.
Nagyon sok ilyen készséges
és lelkiismeretes orvosokra
lenne szüksége a mai beteg
társadalomnak. Sok sikert és
lelkierőt kívánok további
munkájához. Köszönettel
Rózsa !
„
„
19. 19
Túl a média mutatókon...
8%-os növekedés
a tervezett 29%-os forgalombeli visszaeséshez képest
Nőtt az értékbeni piacrészesedés
Több, mint 20%-kal nőtt az értékesítés a szezonon
kívüli időszakban
A reklám- és márkaismertség tekintetében a Lioton
átvette a vezetést a legfőbb versenytárstól a nyári
főszezonban
20. 20
Az üzletileg is sikeres évet követően a
Sanomával történő együttműködés
meghosszabítása mellett döntöttünk
Hogyan frissíthető, ill.
bővíthető egy tartalmi
együttműködés?
21. 21
A teljes átszínezés (re-branding) megújítása
a Nők Lapja Café design váltásával egyidejűleg
23. „Visszeres lennék 23 évesen? Ugyan már, ne mondja ezt nekem
senki! Ez volt az első reakcióm, amikor édesanyám felhívta a
figyelmemet a combomon éktelenkedő lilás seprűvénákra – írta
levelében olvasónk, Lili. – Most 30 éves vagyok, és eltelt az éltemből
5 év úgy, hogy a visszérbetegségemről tudomást se vettem. Aztán az
apósom, aki orvos, rábeszélt arra, hogy nézessem meg a
visszereimet egy szakemberrel.”
23
„Azt mindig is tudtam, hogy az állómunka
nem egészséges. Nagyanyám egy
patyolatban dolgozott, néha egész nap a
vasaló mellett állt. Unokaként tisztán
emlékszem, hogy esténként mindig
felpolcolta a bedagadt lábait – kezdte
saját LábStoryját Aranka. – Én az
iskoláim befejezése után egy bank
ügyfélszolgálatán kezdtem el dolgozni,
nagyanyámmal ellentétben én egész nap
ültem. Aztán 45 éves korom körül azt
vettem észre, hogy esténként feszül a
lábam. Nem fájt ugyan, de annyira nem
voltam jól, hogy kimozduljak otthonról.”
„Már több éve küzdöttem a betegséggel,
amikor orvoshoz fordultam. Az első, amin
azonnal változtatnom kellett, az a
mozgáshiányos életmód. Napi 1 óra sétát
írt elő az orvos, ami az első 2-3 hétben
igazi kínszenvedésnek tűnt, aztán szépen
lassan kénytelen voltam rászokni a
rendszeres sportra. Mostanra ott tartok,
hogy hetente kétszer járok úszni, és
minden este sétálok.”
„Azért írom le az én LábStorymat, hogy
másoknak talán némi segítséget nyújtson. Mert
én olyan oktalanul futottam neki a
terhességnek, már ami a visszereket illeti, hogy
az csak na – kezdte beszámolóját Linda. –
Ilyenkor az ember utánaolvas mindennek; már
ami a baba egészségét, fejlődését,
növekedését, majdani kajáit illeti. De hogy pár
apró trükkel el lehet érni, hogy a szülés után se
kelljen hosszúnadrágokra korlátozni a
ruhatárat, azt bezzeg sikerült az elsőnél
teljesen figyelmen kívül hagynom.
Első gyerek volt, így aztán nem csoda, hogy
pillanatok alatt telt el a 9 hónap az izgalmakkal,
a vizsgálatokkal, a nagyobb lakásba
költözéssel. A vége is szorítós volt, az utolsó
két hónapban már nem dolgozhattam, sokat
kellett pihennem. Már jó fél év is eltelt a szülés
után, kitavaszodott, ideje volt friss levegőn
sétáltatni a picit, és jött a felismerés: nagyon
csúnyák lettek a lábaim. A várandósság alatti
általános megasszonyosodás egy dolog, de
ráadásul mindkét lábamat behálózták a
vöröses-lilás seprűvénák. Legalább nem
dudorodtak a bőr fölé, de világosan átlátszottak
a bőrömön”
„A visszér nálunk apai ágon családi »hagyomány«, ettől szenved édesapám,
az ő anyukája, de a nagyija is káromkodott miatta eleget. Így nem csoda,
hogy nálam már középiskolás koromban megjelent a vádlimon és a térdem
alatt. Először azt hittem, hogy a túlzásba vitt sport miatt jöttek ki, mert akkor
még versenyszerűen kézilabdáztam és atletizáltam, de hamar kiderült, hogy
ez sajnos hajlam.”
„Az én sztorim 20 éves koromban
kezdődött. Egyetemi tandíjra
gyűjtöttem, ezért a nyarakat egy
balatoni szórakozóhelyen
dolgoztam végig, pultban álltam
és felszolgáltam minden nap, hét
napból hét éjszakát, sokszor
másnap reggelig. Ezt három
hónapon keresztül” – írta
Zsuzsanna.
Sorozatunkban az olvasók osztják meg személyes
tapasztalataikat a visszérbetegségről, melyek
szakértők segítségével kerülnek feldolgozásra.
Lábstory-k