Marosán György előadása a Szkeptikus Klubban 2013. április 16-án. http://szkeptikus.blog.hu/2013/04/12/szkeptikus_klub_miert_terjednek_a_teveszmek

1. Szkeptikus klubnap
Miért tűnnek fel és miért nem tűnnek el
a téveszmék?
Miért gyógyíthatók nehezen - ha
egyáltalán - a fanatikusok ?

2. Hogyan került a „csizma az asztalra”?
A Szkeptikus Akadémia:
 november 8. Szkeptikus gondolkodás, tudomány, áltudomány - Hraskó Gábor
 november 22. Bioenergia, aura, földsugárzás - Szilágyi András
 december 6. Asztrológia - Csaba György Gábor
 december 20. Evolúció, intelligens tervezés - Meszéna Géza
 január 3. Bio-rezonancia, alternatív diagnosztika - Hraskó Gábor
 január 17. Homeopátia - Lakos András
 január 31. A csodaszarvas nyomában - Sándor Klára
 február 14. Félreértések és tévhitek a nyelvrokonsággal kapcsolatban - Fejes László
 február 28. Akupunktúra – Hraskó Gábor
 március 14. Evolúció a társadalomban: miért lehetséges a társadalom? – Marosán György
 március 28. Örökmozgó, ingyen energia – Szilágyi András
 április 11. Miért népszerűbbek a médiában a marhaságok, mint az okosságok? – Vágó
István
 április 25. Egy modern mítosz: a sumer-magyar hit – Pálfi Zoltán
 május 9. A székely írás titkai – Sándor Klára
Okos és képzett emberek hisznek bolond ideákban, meggyőzőnek
és hitelesnek tűnő személyek hirdetnek őrült dolgokat.
MIÉRT?

3. Példa a hit megdönthetetlenségére
G. W. Allport esete az önmagát halottnak gondoló
asszonnyal:
„Egy orvos hossza és sokféle módszerrel igyekezett
kigyógyítani egy önmagát halottnak gondoló
asszonyt tévhitéből. Miután logikus észérvekkel
nem sikerült ettől a téveszméjétől eltántorítani,
különös gyógymódot eszelt ki. „A halottak
véreznek? - kérdezte. Nem - hangzott a válasz.
Nos, ha én megszúrnám a maga ujját, akkor az
vérezni? Nem – felelte a nő – nem véreznék,
hiszen én már halott vagyok… Ekkor az orvos egy
tűvel megszúrta a nő úját. Amikor a beteg
megpillantotta a vércseppeket, meglepetten
felkiáltott: Nahát, hogy a halottak is véreznek!”
G. W. Allport: Az előítélet 575.

4. Meghalt a fényevő asszony
 Meghalt az a svájci asszony, aki egy film miatt úgy döntött, nem eszik
többé. Az 50 év körüli nő a spirituális fejlődés érdekében fénnyel
táplálkozott. Nem ő az első, aki ezt a képtelen ötletet a fejébe vette,
és valószínűleg nem is az utolsó.
 Az 50-es éveiben járó asszony egy indiai gururól szóló film miatt
változtatta meg életvitelét. A „Kezdetben volt a fény” című alkotásban
azt állítják, hogy a teljes tisztaság érdekében se ételt, se italt nem
fogyasztanak. A filmben szereplő vallásos emberek szerint a fény
elegendő az életben maradáshoz.
 A guru, aki - állítólag - 70 éve nem evett semmit, a nő példaképévé
vált. 2010-ben kezdte a "napfény diétát", az agrai hatóságok
bevallották, hogy már 2011. elején éhen halt. A furcsa diéta követői
szerint fizikai, érzelmi és spirituális energiává alakítják azt az
energiát, amit az emésztés folyamatával megspórolnak.
 Nem ő az első áldozata a fénydiétának. 1999-ben az ausztrál Verity
Linn is hasonló életmódba kezdett. 21 napig bírta szervezete.

5. „Az ember éppen úgy képes
önálló gondolkodásra, mint a
macska úszásra. Megteszi, ha
rákényszerül, de jobban szereti,
nem tenni”.
D. Kahneman (Nobel-díjas közgazdász/pszichológus)

6. Az evolúciós módszer értékelése
„A biológia bármely jelensége csakis az
evolúció fényében értelmezhető”.
(Th. Dobzhansky)
„ A társadalom bármely jelensége
csakis az evolúció fényében
értelmezhető.”
M.Gy.

7. Mi a téveszme?
 Adottak a társadalmi fejlődés adott szakaszán létrejött
közösségi és egyéni elmebeli konstrukciók (eszmék,
gondolatok, vélemények, nézetek)
 Ezek egy része az egyén számára fontos, a közösség számára
nem különösebben érdekesek, de folyamatosan létrejönnek a
hétköznapi életben nézetek, mítoszok, szabályok, amelyeket
csak a hétköznapokban használunk, és ezek is tesztelődnek,
 Egy másik részüket a közösség valamilyen ok miatt fontosnak
minősít. Ezeket az adott kor „hivatalos” és „hivatásos” tesztelői
– vélemény-vezérek, „gondolat-rendőrség” vagy a hivatalos
ideológiák – ellenőrzik és véleményt mondanak róluk, és vagy
hivatalosnak és igaznak, vagy azzal ellentétesnek –
téveszméknek – minősítik,
 Majd létrejön a tudomány, mint univerzális minta-kereső és
minta-tesztelő módszer, amely alkalmas és kész arra, hogy
bármely elmebeli konstrukcióról kiállítsa a „bizonyítványt”:
megfelel-e a valóságnak, vagyis, téveszme-e vagy sem?

8. I. Mi a magyarázata a téveszméknek?
Az interneten és a médiában tömegével felbukkanó
történetek és sztorik azt látszanak igazolni, hogy
emberek gondolkodás nélkül „készpénznek veszik”
önjelölt próféták téveszméit, elhiszik a politikusok
nyilvánvalóan beválthatatlan ígéreteit és
üzletemberek józan néznek ellenmondó ajánlatát.
A magyarázat – első pillantásra – a tanulatlanság, a
butaság és a hiszékenység. Ám a példák számossága
arra utal: az emberi természet, mintha „vonzaná” a
tévhiteket.
A tévhitek nem kivételek, hanem gyakoriak, nem
egyedi eltévelyedés hanem „rendszerhibák”. Némi
túlzással, maga az evolúció a „felelős” a
téveszmékhez való különös ragaszkodásunkért.

9. 1. Miért jönnek létre a minták?
Az élőlényeket – így az embert is – az evolúció tanuló lénnyé
formálta. Életüket kettős tanulási stratégia vezeti: a folytonos
minta-keresés, és a mintától való eltérés azonosítása.
1. A tanulás = minta-keresés, majd ehhez illeszteni a viselkedés,
2. A tanulás többnyire un. Bayes-stratégiát követ: feltételezek egy
mintát, folyamatosan tesztelem, és az új információk
módosítják,
3. Ha megvan a minta, használjuk: automatizáltató a viselkedés,
az idő és figyelem arra fordítható, ami fontosabb, (többnyire
annak azonosítására, ami eltér a mintától),
4. Amit már elfogadott, ahhoz hozzászokik és már nem figyel arra,
ami természetes (habituáció)
5. Viszont figyelni kezd a mintától való eltérésre (hogyan őriznek
házat Kínában!)
6. Bizonytalan körülmények között a mintakeresést felerősödik,

10. A lények túlélésének alapja
 Bármely élőlény rátermettségének, és túlélésének alapja,
hogy viselkedését a környezethez (a valósághoz) igazítsa. Ha
cselekedeteink közben tekintetbe vesszük a valóság
szerkezetét, az támogatja a túlélést, ha nem, az gátolja,
 Ebben az értelemben az evolúció az egyedeket a valóság
szerkezetét felismerni képes, és azt viselkedése során egyre
jobban tekintetbe vevő lényekké programozza,
 Ezen túlmenően, a evolúció a lényeket tanuló lényekké
programozza. Ami hasznos és jó, azt ismételni akarják
(kényszerré vagy kellemessé teszi), ami káros és veszélyes,
azt elkerülni igyekeznek.
 A. N. Whitehead: „A civilizáció úgy fejlődik, hogy növeljük az
általunk gondolkodás nélkül végrehajtható műveletek
számát.”

11. 2. Hogyan történik a minta-keresés és a tanulás
 A faj tanul: hozzáidomul a környezetéhez,
 Az egyed tanul: az állat és ember egyaránt az un.
Bayes stratégia alapján tanul: feltételez egy
kimenetet, annak alapján cselekszik, majd a
valóságos kimenet alapján módosítja a feltételezett
mintát, és a viselkedését,
 Az ember tanulása többnyire két-körös: a
tapasztalatok nemcsak a viselkedést módosítják,
hanem azt a modellt (eszmét!), amely vezérli a
cselekvést (Popper: helyettünk eszméink „halnak
meg”),
 A társadalom tanulása három-körös tanulás – a
tudományos ismeretek alapján módosítani a értéket,
a paradigmát, a kultúrát. (Ha rákényszerülünk,
kultúrát váltunk)

12. 3. Hogyan lesz a mintából, modell és
kontrafaktum?
Az emberré válás lépcsőfokai:
 Már a főemlősöknél megjelennek a viszonylag
fejlett minták,
 Mentális modulok (2 millió év – ágens generáló
modul! - 200 ezer év)
 Szimbólumok (100 ezer év – nyelv – 10 ezer év)
 Szabályok (10 ezer év – fogalmak és fogalmakból
alkotott modellek - 5 ezer év)
 Intézmények (5 ezer év – fogalmi rendszerek és
intézmények modelljei (pl. tudomány, vallás,
ideológia stb. - napjaink)

13. 4. Hogyan keletkeztek a kontrafaktumok?
A mentális modellek létrejöttével kialakul az ember
egyik legfontosabb adottsága: képessé válik un.
kontrafaktuális elmebeli konstrukciók létrehozására.
Ez azt jelenti, hogy el tudunk képzelni olyan dolgokat,
eseményeket, személyeket, akik, vagy amik, a
valóságban nem voltak, nincsenek, de lehettek
volna, lehetnének, sőt kellene, hogy legyenek.
Ez egyszerre áldás és átok: teszi lehetővé a feltaláló
számára, hogy gondolataiban eltervezzen, majd
megépítsen egy addig még nem létező tárgyat: íjat,
autót vagy repülőt. Ez teszi képessé a tudóst, hogy
elképzeljen olyan szabályt, törvényt, amelyet előtte
még senki nem fogalmazott meg.
De ez lesz a téveszmék alapja: lehetővé teszi, hogy
ostobaságokban higgyünk.

14. A kontrafaktumok áldása és átka
 Kultúránk túlnyomó része – TV, repülő, autó, könyv
stb. – ilyen, valamikor nem létező, de később
létrehozott dolgokból áll. Ugyanez a képesség teszi
lehetővé, hogy racionálisan dönthessünk: összevetjük
a még nem létező, de elképzelt dolgok (alternatívák)
költségét, és hasznát.
 Ugyanakkor a kontrafaktuális dolgok - szörnyek,
angyalok, ördögök, istenek - valóságosként való
elképzelése bolond cselekedeteket is kiválthat az
emberből.
 A kontrafaktumok kettőssége miatt fontos lesz:
(1) valamiképpen rögzíteni az „igazi” a „helyes” mintát,
(2) folyamatosan szelektálni a modelleket.
És innentől kezdve egy folyamatos vetélkedés az
alkalmazott és a feltételezett modell között.

15. II. Hogyan rögzíti a modelleket az ember?
A kontrafaktumok/téveszmék ellenálló-képessége
abból fakad, hogy az ember az elkészült és
elfogadott mintát rögzíti és az attól való eltérést
minimalizálni igyekszik. Különböző eszközöket
használ, hogy a kialakult eszmét változatlanul
tartsa.
 Vannak egyéni pszichológiai rögzítők,
 Vannak közösségi, szociológiai
 Vannak politikai rögzítők

16. Az egyéni pszichikum „rögzítői”
1. A tanuló üzemmód (arra szelektálódtunk, hogy
„gondolkodás” nélkül elfogadjuk és tovább adjuk, amit
mutatnak
2. A minta azonosítása után jön a megszokás (habituáció
amely alapján automatizmussá válik a viselkedés és nem
is kérdezek rá, sőt ezt alkalmazom a „józan észként”)
3. A kognitív disszonancia (úgy válogatunk a bizonyítékok
között, hogy az igazolja korábbi feltételezésünket),
4. A túlzó meggyőződés és optimista beállítódás (over-
confidence and optimism bias) arra vezet, hogy kialakult
meggyőződésünkhöz ragaszkodunk, és hajlamosak
vagyunk az információkból aszerint válogatni, előnyösek-e
vagy sem.

17. 1. Mit is jelent a „tanuló üzemmód”?
 Csibra Gergely és Gergely György kísérletei
 Az, hogy utánzunk a fejlett lényekre jellemző:
figyeljük amit a másik csinál, utánozzuk amit
csinál,
 Ami az emberre specifikus: Kételkedés nélkül
elfogadjuk azt, amit a tanítónak tekintett személy
mond. Azt és úgy csináljuk, kritika nélkül, amit
mond és amit mutat.
 „Lánc-kísérletek”, amelyek azt mutatják, hogyan
adják át a gyermekek sokáig azt is, ami illogikus
és nem racionális.

18. 2. Mintakeresés: „racionális rasszizmus” jelensége (1)
2003 Virginia Egyetem (Tim Hartford: Az élet rejtett logikája. HVG Könyvek)
A hallgatókat két csoportra osztják: „munkaadók” és „munkavállalók”. A
kísérlet három szakaszban zajlik: elsőször a munkavállalók dönthetnek,
befektetnek-e a saját tanulásukba, ami pénzbe kerül. Majd teszt, amelyen
akik tanultak jobb eredményt érhettek el. (Cinkelt kocka segítette
azokat,akik befizettek). Végül, a „munkaadók” választhattak a
„munkavállalók” közül munkatársat.
A „munkaadók” a döntést két adat alapján hozhatták meg: a teszteredmény
és a minden munkavállalót véletlenszerűen elláttak két színjellel – zöld
vagy lila csoportba osztották.
Ezt a három fázist ismételgették meg hússzor egymás után. És ahogy a
kísérlet előre haladt az eredményeket – egyrészt az átlagos
teszteredményt, valamint a az előző alkalmakkor munkát kapott zöldek és
lilák százalékos eloszlását - felrakták az internetre.
A „munkaadókat” úgy honorálták, hogy jutalmat kaptak amikor tanult és
büntetést amikor tanulatlan „munkavállalót” alkalmaztak.
A munkavállalók pedig tudták: ha munkát kapnak, fizetést is kapnak, de
minden alkalommal újra kellett dönteni, tanulnak-e még tovább.

19. 2. Mintakeresés: „racionális rasszizmus” jelensége (2)
Az első körben a munkaadók kizárólag a teszteredményeket vették
tekintetbe. (Vagyis „színvakok” voltak).
A második körtől kezdve, amikor megkaptak adatokat a „zöldek” és a
„lilák” teljesítményéről, elkezdték ezeket az információkat is
figyelembe venni. A véletlen úgy hozta, hogy az első körben több
„zöld” fizetett be, így jobbak voltak az eredményeik,
Ebből a „munkaadók” azt a következtetést vonták le: a „zöldek”
okosabbak, tanulékonyabbak, a „lilák” ostobábbak, és ezért
szívesebben alkalmaztak „zöldeket”.
A interneten ezután láthatóvá vált, melyik színt milyen mértékben
alkalmaztak. És erre a munkavállalók reagáltak: a „zöldek” továbbra is
az oktatást választották, míg a „lilák” úgy döntöttek minek befektetni
oktatásba, ha úgysem veszik fel őket.
A kísérlet végén a résztvevőkből ömlött a frusztráltság: a lila „munkások”
azt ismételgették, miért tanuljak, ha úgyse vesztek fel, a
„munkaadók” meg azt, azért nem szerződtetlek, mert nem fektetsz be
oktatásba.
Vagyis, a kezdetben véletlenszerű egyenlőtlenség társadalmilag
rögződött

20. 3. A kognitív disszonancia jelensége
A kísérletek már évtizedekkel ezelőtt a döntést követő különös
„racionalizálás” modelljét tárták fel. Ha döntésünket
követően újabb adatok és tények merülnek fel, amelyek
befolyásolhatják azt vajon jól, vagy rosszul döntöttünk,
eleve úgy válogatnak a tény-morzsák között, hogy azt ami
megfelel korábbi nézeteiknek azt fogadják be. Ezt a
jelenséget nevezzük a kognitív disszonancia jelenségének.
A kognitív disszonancia vezet arra, hogy mindazt, ami korábbi
véleményüknek, vagy döntésüknek ellentmond, eleve
kételkedve fogadjuk, és kirekesztjük érvelési
rendszerükből.
Mindez nemcsak arra vonatkoztatható, ha egy kocsit vagy egy
ruhát vettünk, hanem ha bizonyos álláspontot tettünk
magunkévá. Ha egyszer egy nézetet, véleményt
elfogadunk, akkor lehet hogy az téveszmének bizonyult, de
mi, mint értékes, és szívünkhöz közel nézeteket őrizgetjük,
sőt védelmezzük.

21. Hogyan működik a racionalizálás
folyamata?
A racionalizálás = a nézetek nem a tényekhez,
hanem az attitűdhöz idomulnak
„Mr X: Az a baj a zsidókkal, kizárólag saját csoportjukkal törődnek.
Mr Y: A közadakozási kampányok nyilvántartásai szerint azonban
bizonyítható, hogy a zsidók létszámukhoz képest sokkal
nagylelkűbben adakoznak a közösség jótékonysági céljaira, mint a
nem zsidók.
Mr X: Ez csak azt mutatja, hogy mindig is igyekeztek mások jóindulatát
megvásárolni és állandóan beavatkoznak a keresztények ügyeibe.
Csak a pénzen jár az eszük, azért van annyi zsidó bankár.
Mr. Y: Egy nemrégiben végzett vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a
zsidók aránya a banküzletben elhanyagolhatóan alacsony, sokkal
több nem zsidó bankár van az országban.
Mr. X: Éppen erről van szó, tisztességes üzletbe nem merészkednek,
annál több van belőlük a filmiparban, és az éjszakai lokálok
tulajdonosai között.” (Allport: Előítélet. 46. oldal)

22. 4.1. Mit jelent a túlzó optimista beállítódás?
How unrealistic optimism is maintained in the face of reality.
Nature Neuroscience, (2011)
doi:10.1038/nn.2949
Tali Sharot, Christoph W Korn & Raymond J Dolan
A kutatók azt vizsgálták miként gondoljuk újra és miként módosítjuk
eszméinket és hitünket a világról. A kísérletek során arra jutottak,
hogy a résztvevők hajlamosabbak voltak újragondolni és
megváltozatni egy hitet, ha olyan információhoz jutottak, amely
jobb volt, mint amit vártak, illetve kevésbé akkor, ha az újabb
információk kedvezőtlenebbek voltak.
A kísérleti eredményekből a kutatók arra következtettek a túlzó
optimizmus arra vezet, hogy az emberek szelektíven használják a
tapasztalatokat a hitük tesztelésénél, és ha az új tapasztalat
kedvezőtlen azt hajlamosak háttérbe szorítani.

23. 4.2. Mit jelent az overconfidence?
The evolution of overconfidence. Dominic D. P. Johnson & James H.
Fowler
Nature, 477,, 317–320, (15 September 2011)
A túlzó meggyőződés gyakran hátrányos mert olyan viselkedést vált ki,
amely károkat okozhat, de épp így lehet előnyös is. Pl. önbeteljesítő
próféciaként esetenként segíti a túlélést. A kísérletben egy
evolúciós modell alapján arra jutottak, hogy a túlzó magabiztosság
segítheti maximalizálni az egyéni és a közösségi túlélést és ez a
túlzó magabiztosság evolúciós elterjedéséhez vezethet mindaddig,
amíg az elérhető nyereség a megnyerhető forrásokból nagyobb,
mint a versenyzés költsége. (Ez rángatja bele a csoportokat a
háborúba)
Úgy tűnik tehát, hogy a reális értékeléssel szemben a túlzó
meggyőződésnek evolúciós előnyei is lehetnek. Ez magyarázza
miért marad fenn ez a fajta beállítódás.

24. A téveszmék közösségi „rögzítői”
1. Csoport-hatás – M. Sharif, H. Taifel (minimális csoporthatás) S. Asch,
M. Sharif, S. Milgram, P. Zimbardo, Irving Janis (csoport-
gondolkodás),
2. A „hálózati hatás” – a gyenge és az erős kapcsolatok szerepe és a
fürtök, amelyekben élünk – alapján közösség létrehozása egy
téveszme köré,
3. Karizmatikus vezető hatása
4. Az intézményes védelem az „idegen” vagy „hamis” nézetekkel
szemben, (vallási és ideológiai mítoszok a tényekkel szemben)
5. Kritikák visszautasítása összeesküvés elméletre alapozva: a nem
minket bizonyító tények és a kritikák tudatos rosszakarat
következményei, aki támad az tudatosan akarnak kárt okozni (az
ágens-generáló modul – közösség szintű működése!!!)
6. Olyan PR stratégia alkalmazása, mely sokféle eszközt alkalmazva
rögzíti az adott téveszmét a közösség tudatában

25. 1. A „csoport-hatás” a téveszmékre (1)
A téveszmékhez való ragaszkodást azután tovább erősíti, az
un. csoporthatás.
A tudomány régóta feltárta: az emberek általában igazodnak
saját csoportjuk véleményéhez, nézeteihez, értékeihez. Ha
egy véleményt a közösség tekintélyei, illetve hangadói –
politikusok, próféták, vallási vezetők, vagy akár írók és
művészek – hirdetnek, azt a közösség tagjai hajlamosak
elfogadni és követni.
1. M. Sharif két kísérlete (fénylő pont és Robber’s Cave)
2. S. Asch-kísérlet,
3. H. Tajfel – minimális csoport-hatás
4. S. Milgram
3. Irving Janis - Group-think (a „csoport-gondolkodás”)

26. 2. A közösség hálózati szerkezete
 A hálózat-elmélet új eredménye: fürtökben élünk, amelyen
belül erős kapcsolatok vannak, és amelyeket gyenge
kapcsolatok tartanak össze.
 Véleményünket nézeteinket, egészségünket
boldogságunkat a saját csoport határozza meg,
 A társadalmi hálózaton keresztül fogadunk el/be új
szokásokat, és viselkedési mintát,
 A tévhitek akkor válnak cáfolhatatlan társadalmi
véleménnyé, amikor az egyéni tévedésből közösségi mítosz
formálódik.
 A tévhitek köré - még olyan politikailag semleges témákban
is, mint a globális felmelegedés, a védőoltás, a
természetgyógyászat, vagy a génkezelt növények –
mozgalmak szerveződnek.

27. A gyenge és erős kapcsolatok (1)
Granovetter: közösségek „rejtett” kapcsolatait kutató
szociológus volt. Vizsgálatai arra mutattak, hogy
kétféle kapcsolat-típus létezik: erős és gyenge.
„Az Ego-nak nevezett átlagember körül az
ismertségi hálózat szerkezete elég általános… Ego-
nak vannak közeli barátai, akik nagyrészt egymást
is ismerik. Ők együtt a teljes ismertségi hálózat
egy szorosan össze kötött részét alkotják. De van
Ego-nak néhány olyan ismerőse, akik közül kevés
ismeri a többieket. Ezen ismerősök mindegyike
azonban valószínűleg rendelkezik saját barátokkal:
része egy szorosan összekötött baráti körnek,
amely Ego baráti körétől különböző.”
A baráti körön belüli kapcsolatok az „erős”
kapcsolatok. A baráti körök közötti ritkább szálak a
„gyenge” kapcsolatok
Albert-László Barabási. Behálózva (62. old)

28. A gyenge és erős kapcsolatok (2)
Az erős kapcsolatoknak – amelyek a hasonlót a hasonlóval
kötik össze - döntő szerepe van az értékítéletek
terjedésében. Azt, hogy hogyan vélekedünk egy
politikusról, egy filmről, egy vitatott elméletről, egy
művészeti irányzatról, azt az erős kapcsolatokkal
összekötött zárt baráti kör csoport-véleménye határozza
meg.
A gyenge kapcsolatok viszont „kiterjesztő kapcsolatok”. Döntő
szerepet játszanak a külső világgal való kommunikációs
képességünkben. A gyenge kapcsolatok a külvilágba vezető
hidak. Az állás keresésnél gyakran fontosabbak a gyenge
kapcsolatok, mint az erősek. A Milgram kísérletben a
gyenge kapcsolatokon keresztül juttattuk el a levelet.

29. A világ szerkezete (1)
Watts és Strogatz: Az élővilág hajlamos „fürtösödni”: a
kapcsolatokból hálózatok keletkeznek. Az ember világa
hálózatokból épülő hálózatokból áll. Erős a
csoportképződési hajlam. Sok kis „fürt”, amelyet gyenge
kapcsolatok fűznek össze, és teszik lehetővé az
információk (tények és vélemények) terjedését.
Ugyanakkor az ember egyidejűleg többféle csoportnak is tagja
lehet. Így a zárt baráti körből álló kis-világa
összetettebbé vált. Az ember sokféle kis-világ
metszéspontjában van.
Azzal azonban, hogy kis-világom baráti tagja térben messzire
került, azt a lehetőséget nyújtja, hogy távoli világokon
elérhetek ismeretleneket,
Ennek ellenére még az olyan nagyvárosban, mint Budapest a
legtöbb ember úgy alakítja hálózatát, hogy az nagyjából
150 főre terjedjen ki.

30. A következmények (1)
Az, hogy hogyan érzünk, és mit tartunk jónak, vagy éppen rossznak az
alapvetően függ a bennünket befoglaló társadalmi hálózatoktól, a
„fürtünktől”,
Azon túlmenően, hogy a társadalmi hálózat segít (vagy nem segít)
minket új álláshoz,
A társadalmi hálózaton keresztül fogadunk el/be új szokásokat, és
viselkedési mintát,
A társadalmi hálózaton keresztül betegszünk meg, és gyógyulunk meg,
A társadalmi hálózaton keresztül változtatjuk meg véleményünket, vagy
tartunk ki nézeteink mellett,
A társadalmi hálózaton keresztül leszünk boldogabbak, vagy éppen
depressziósak,
A vizsgálatok szerint valaki 45%-al lesz boldogabb, ha egy barátja
boldogabb lett az elmúlt 6 hónapban.
(Minden új barát két nappal csökkenti az adott évben a magányosnak
érzett napok számát! Viszont, aki mindig magányosnak érzi magát a
barátainak 8 %-át elveszíti 2-4 év alatt!)

31. A kontrafaktum/téveszme köré szerveződő
mozgalom
A tévhitek szinte cáfolhatatlan társadalmi véleménnyé válnak, amikor az
egyéni tévedésből közösségi mítosz formálódik. A tévhitek köré - még
olyan politikailag semleges témákban is, mint a globális felmelegedés,
a védőoltás, a természetgyógyászat, vagy a génkezelt növények –
mozgalmak szerveződnek.
Ezek folyamatosan „töltik le” tagjaiknak a nem igazolt, de a tényszerűség
jellemzőivel felruházott állítások tömegét. Ezek az állításokból - a
tudományos elméletek mintájára – valóságosnak és igazoltnak tűnő
rendszert konstruálnak. Ez egyrészt kiszorítja a tudomány által igazolt
tényeket, másrészt a kérdés-válasz típusú katekizmust alkotva
ellenállóvá teszi a téveszmét a kritikának.
A hit-rendszert kritizálók ezután nem tudományos eszmecsere
résztvevői, hanem tudatos aknamunkát folytató ellenségek. A
társadalmi elfogadottság esetleges csökkenése és a mozgalmat ezzel
kapcsolatban érő kellemetlen események mögött pedig ellenséges
„személyek” tudatos aknamunkája húzódik meg. Ekkor már egyre
erősebb csoport-nyomás nehezedik az egyénre, hogy a téveszme iránt
kétséget támasztó tényeket hagyja figyelmen kívül, és csak az azt
alátámasztani látszókat vegye tekintetbe.

32. 3. A karizmatikus vezető és szerepe
A kontrafaktuális dolgok rációnak való ellenállását
erősíti, hogy gyakran összekapcsolódnak olyan –
karizmatikusnak mondott - személyekkel, akikről
az a hír terjedt el: képesek létrehozni, vagy
legalább manipulálni a valóságot.
A karizma, birtokosának olyan képességére utal,
amely követőjében azt a meggyőződést alakítja ki,
a karizmatikus személy képes a valóság
befolyásolására, az események valószínű
menetének megváltoztatására.
A karizmatikus személy „kapcsolatba léphet” a
„felsőbb hatalmakkal” – az Istennek, vagy a
szellemekkel – közvetítheti kérésünket, vagy az
„Ő” tanácsát, sőt megidézheti „Őt” számunkra

33. A karizmatikus személyek hatása (1)
A kutatók nemrég egy ötletesen összeállított vizsgálattal bizonyították: egy adott
szöveget a hallgatója aszerint minősít „megcáfolhatatlannak”, vagy látja el
„ezt még szembesítenem kell a tényekkel” értékeléssel, hogy a kijelentés
megfogalmazóját karizmatikusnak, vagy „átlagos” polgárnak hiszi. A
kísérletben, fMR berendezéssel „belepillantva” a kísérleti személyek agyába,
láthatóvá vált: az információ közlőben „hívők”, és a „nem-hívők” agyuk eltérő
területeivel elemzik a hallottakat.
Amikor a „hívő”, egy általa karizmatikusnak gondolt személy állításait értékeli
agyának racionálisan mérlegelő része „kikapcsol”: a hallottakat nem bocsátja
keresztül a racionalitás szűrőjén. Amikor viszont a világot ösztönszerű
szkepticizmussal szemlélő ember hallgatja meg ugyanezt a szöveget - még ha
megpróbálják is karizmatikusnak feltüntetni annak megfogalmazóját -
kritikusan közelít az állításokhoz, és bizonyítékokat kér annak igazáról.
A kísérlet azt igazolta: a hívők, ha egy állítás szoros kapcsolatban van „Istennel”,
akkor elutasítják a kételkedést, és megingathatatlanul hisznek. Hiába hát a
racionális érvelés, a tények bemutatása és felsorolása, az nem hat rájuk. Bár
ez a vizsgálat kizárólag a vallásos illetve nem-vallásos személyek karizmához
való viszonyáról szólt, a jelenség bármilyen politikai, és ideológiai mozgalomra
– a holokauszt tagadástól, a kézrátétellel gyógyításig – érvényesnek tűnik.

34. A karizma kísérlet (1)
A kísérletben a részben nagyon vallásos keresztény
résztvevőket, részben szkeptikus, ateista résztvevőket
választottak ki. A hívő résztvevők erősen hittek az ima
gyógyító erejében, ha azt általuk karizmatikusnak tekintett
lelkész teszi,
A szekuláris résztvevők ezzel szemben gyengén hittek isten
létezésében, és abban is kételkedtek, hogy az imának
gyógyító ereje lehet.
A keresztény résztvevők meglehetősen gyakran imádkoztak,
míg a szekuláris résztvevők gyakorlatilag soha.
A kísérletben meg kellett hallgatni négy imádságot, amelyek
közül az egyiket – a kísérletvezető elmondása szerint – egy
hírneves „gyógyító erejű” lelkész végez.
Majd nyilatkozni kellett, érezték-e ennek a karizmatikus
lelkész imájának a hatását.

35. Karizma kísérlet (2)
Amikor azt kérdezték a kísérletek után a keresztény résztvevőket,
hogy értékeljék a imádkozó karizmáját, ők azt jóval nagyobbnak
érezték, mint azét, akit nem-keresztényként mutattak be. A
kérdésre érezték-e Isten jelenlétét egyértelmű igennel
válaszoltak.
Ezzel szemben amikor a szekuláris résztvevőket kérdezték, ők nem
láttak különbséget az imádságok között, és Isten jelenlétét sem
érzékelték.
Az agy elemzése azt mutatta, hogy a hívő csoport agya másként és
máshol érzékelte a a számukra karizmatikus vezető imádságát.
Mindez azt mutatja, hogy amikor olyan ember „szövegét” hallgatjuk,
akik karizmatikusként ismerünk, akkor a szöveget nem tesszük ki
szkeptikus értékelésnek, nem vetjük alá kritikának. Míg, ha olyan
embert hallgatunk, aki nem rendelkezik ilyen karizmával, akkor
szkeptikusan közeledünk állításaihoz, és bizonyítékokat kérünk,
hogy higyjünk neki.

36. „Csoport-hatás” közvetlenül is hat az „agyra”
Az elmúlt hónapokban számolt be a Science folyóirat egy új
kísérletről („Following the Crowd: Brain Substrates of Long-
Term Memory Confromity”), amelynek eredményei azt
igazolták: az igazodás nem egyszerűen opportunizmus.
Többről van szó, minthogy nem szeretünk „szembe menni”
közösségünkkel.
A kísérletekben feltárult: a csoport-hatás következményeként a
résztvevők emlékezete - saját egyértelmű tapasztalataik
ellenére – úgy módosult, hogy az megfeleljen a referencia-
csoport által elfogadott nézeteknek.
„A szociális manipuláció tehát– fogalmazták meg a kutatók –
valóban képes megváltoztatni az agyban megőrzött
információt”. A következmény pedig: ahelyett, hogy elindulna
a tények objektív tisztázása, a téveszme – a valósággal való
éles szembenállás ellenére - megerősödve kerül ki a vitából.

37. 5. Összeesküvés-elméleteket gyártunk
 Az összeesküvés elméletek az „ágens-generáló” modul
közösségi megnyilatkozása.
 Ha úgy tűnik, ami történt, kétség nélkül ellentétes
várakozásunkkal, akkor összeesküvésre gyanakszunk.
 Az összeesküvés elméletek mögött egy korai evolúciós
program van: az ágens-generáló modul,
 Az evolúció a túlélés érdekében kialakít egy programot,
amely a világot két szférára: a dolgok és ágensek szférájára
osszuk.
 Az ágenseknek szándékai vannak, amely kifürkészhető és
megfelelő viselkedéssel rítusokkal megnyerhető,
 De az ágensek gyakran ellenségesek, rosszat akarnak,
akadályoznak bennünket.
 Az ágensek befolyásolhatók: megnyerhetők (rítusokkal és
ajándékokkal) megvesztegethetők (ajándékkal, imádsággal)
esetleg becsaphatók, kijátszhatók.

38. Összeesküvés elmélet
Krekó Péter egyetemi tanársegéd: az összeesküvés-elméletekben hívők nem hülyék: nincs
korreláció sem az IQ, sem pszichiátriai zavarok és a fogékonyság között. Mindez nem
akadályozza meg a népet abban, hogy akár egyszerre higgyenek egymást kizáró
elméletekben. Az efféle elméletekben azért szeretünk hinni, mert ez pszichológiai
előnyökkel jár: egy adott embercsoport kollektív önbizalmát erősíti (nagyon fontosak
vagyunk, ha annyian szövetkeznek ellenünk), rosszabb esetben adott kívülálló csoport
elleni erőszak erkölcsi támogatására szolgál.
Az összeesküvés-elméletek legtöbbször váratlan, kiszámíthatatlan eseményekre kínálnak
magyarázatot, és ez nagyon csábító, hiszen csökkenti a szorongást: ha nem tudjuk, ki
okozta a gazdasági válságot, akkor a jövőben sem tudjuk az ilyesmit megelőzni, de ha van
bűnös, akkor elég leszámolni vele és máris nyugodtan hátradőlhetünk.
Krekó a vörösiszap-katasztrófa mögötti összeesküvés-elméleteket mérte fel: a
megkérdezettek 70 százaléka értett egyet a hivatalos magyarázattal, 30 százalékuk (!)
valamilyen összeesküvés-elméletben hitt. Arra a kérdésre, hogy kinek az érdekeit
szolgálta a vörösiszap-katasztrófa, a hívők nagyjából ugyanolyan arányban jelölték meg
Gyurcsányt és a baloldali erőket; Orbánt és a jobboldali erőket; valamint a zsidókat (a
futottak még kategóriába tartoztak az arab terroristák és a NATO).
Vajon létezik-e az összeesküvés-elméleteknek „optimális szintje” egy adott társadalomban?
Kreko szerint ugyanis a társadalomra nézve káros, ha teljesen bizalmatlanok vagyunk a
kormány és a média hivatalos magyarázataival szemben, azonban a százszázalékos vak
bizalom is előnytelen lehet, hiszen ha sosem kételkedünk, nem fogjuk időben észrevenni,
ha tényleg káros erők kerültek hatalomra. A kérdés a „conspiracy paradox” néven ismert,
és a kutatók egyelőre adósok az ideális szint meghatározásával.

39. A modern kor hatásai
1. Amikor bizonytalanná válik a környezet és
megrendül a hit a meglevő mintákban,
felerősödik a mintakeresés és az igény a hit
iránt,
2. A modern marketing módszereivel nagyon
hatékonyan lehet rögzíteni a téveszméket
tömegkommunikációban,
3. Az Internet hatása, hogy minden és mindennek
az ellenkezője a világhálón megtalálható. Az
emberek „igaznak” fogadnak meg mindent amit
leírtak vagy kinyomtattak.

40. 1. A bizonytalan és idegen környezet hatása
Láttuk: a hívő különösen fogékony karizmatikus vezetőjére,
és annak véleményét kételkedés nélkül magáévá teszi. Az
átlagemberben azonban működik – bár gyakran gyengén –
valami ösztönszerű szkepticizmus. Vagyis, hétköznapi
helyzetekben, amikor a körülmények nem különösebben
veszélyesek és bizonytalanok saját feje után mennek.
Mi történik azonban – tette fel a kérdést a kutató – ha a
körülmények hirtelen bizonytalanabbá és áttekinthetetlenné
válnak, és ehhez magas-szintű kockázat társul? Arra már
korábban felfigyeltek, hogy bizonytalan helyzetben
felerősödik a hatás: az öntudatlan mérlegelés alapján egy
nem létező mintát valóságosként fogunk fel.
A kutatók éppen erre kérdeztek rá. Sok tapasztalat utal arra
tehát, hogy bizonytalan helyzetben, a felszínesen vagy
kellő ellenőrzés nélkül, azonosított valójában nem létező
összefüggést igaznak gondolunk. A kutatás erre is (Lacking
control…PNAS 10) .

41. A környezet feletti kontroll elveszítése
felerősíti a téveszmékben való hitet
A kísérletek azt igazolják, hogy az emberek, amikor elveszítették
életük feletti kontroljukat, vagyis úgy érzik, hogy
kiszolgáltatottak a körülményeknek azzal kompenzálják
magukat, hogy hajlamosak lesznek „feloldozást” vagy
magyarázatot kínáló tévhitekben hinni, és környezetüket
„fehérben-feketében” szemlélni, a „saját” csoport szemüvegén
keresztül.
A jelenség alapja egyrészt az a tulajdonsága az embernek, hogy
alapvető motivációja a saját életkörülményei feletti kontrol
kialakítása és megőrzése.
Ha úgy érzi ez megrendül, olyan változások mennek végbe
környezetében, amelyek bizonytalanná és veszélyessé teszik
életét, megpróbálja racionalizálni azt, és valamiképpen
”kezelhetővé” tenni azt.
Ennek érdekében konstruál elméleteket arról miért megy ez
végbe, mi lehet ennek az oka, és mit is kell tennie.
Ez egy evolúciós eszköz, amelyet régóta alkalmazott, és mindig
előjön, amikor olyan helyzet alakul ki, amely erre a korszakra
jellemző.

42. 2. A modern média hatása:
marketing stratégia rögzíti a téveszmét
A marketing azt tanácsolja, ha egy kézzel fogható terméket, vagy
szolgáltatást el akarsz adni, kövesd az AIDA logikáját, illetve
lépéseit.
 A = attention – a figyelem felkeltése a termék iránt,
 I = interets – az érdek(lődés) kialakítása a potenciális
vásárlóban,
 D = desire – keltsd fel a vágyat, hogy „minden áron” meg
akarja szerezni a „terméket”,
 A = action – vedd rá a vásárlás tényleges „lebonyolítására”
Ha ez beválik, mint ahogy bevált a különböző termékek esetén,
alkalmazd ezt, ha „információ-terméket” vagy szolgáltatásokat
akarsz eladni,
Állítás: a vállalkozások, vagy a politikusok amikor arra
törekednek, hogy az általuk kívánt információ terjedjen el,
vagy azt, hogy amit nem akarnak, az ne terjedjen el,
tudatosan vagy öntudatlanul éppen ezt a módszert követik,

43. 3. Az „Internet” a média hatását tovább
erősíti
A téveszmék megmaradását támogatja az Internet csodálatos
adománya: a világhálón minden és ugyanannak az
ellenkezője megtalálható.
Minden kérdés, és minden válasz, minden probléma, és az
annak megoldására felkínált minden megoldás fellelhető. Az
ajánlott eljárások lelkesült dicsérete mellett azonban épp
így fellelhető mindegyik világos cáfolata.
Minden igazság megtalálható, a megkérdőjelezhetetlen
magyarázatukkal egyetemben, ugyanakkor
rábukkanhatunk mellettük mindezek hamisságának és
hazugságának egyértelmű bizonyítékaira is. Ám ez mégsem
teszi lehetetlenné az egymásnak gyökeresen ellenmondó
nézetek terjedését.
Az emberek nem bajlódnak azzal, hogy racionális érveléssel
és megalapozott tények alapján válasszanak eszmék, és
állítások között. Megelégszenek azzal, hogy pillanatnyi
benyomásuk alapján megítélik, mennyire illeszkedik a
„felkínált” nézet korábban kialakított (tév)eszméihez, és azt
fogadják el, amiről úgy érzik – mindig is ezt gondoltam.

44. III. A tudomány evolúciója
 Mivel a túlélést befolyásolja fontos volt folyamatosan tesztelni
az eszméket abból a szempontból igazak-e vagy hamisak.
 Az elmúlt 500 év során folyamatosan fejlődött a tudomány,
mint „hivatalos” minta-kereső és -tesztelő módszer,
 Az évszázadok során a tudomány magas-presztízsű és
elfogadott tevékenységgé vált, a tudós csodálni illett,
 A 20. század végére megnőtt a tudománnyal szemben
szkeptikus nézetek szerepe és egy „anti-sznob” társadalom
alakult ki,
 Az okok:
 A tudománynak megjelentek ellenmondásos alkotásai, vagy
következményei,
 A tudomány eredményei egyre nehezebben befogadhatók az
átlagember számára,
 Az is képes vagy úgy is lehet túlélni, ha nem ismered vagy
hiszel a tudományban

45. A fordulópontok
1. A tudomány, mint mintakereső rendszer első fordulópontja a Galilei
per. Előtt Kopernikusz – rendszere, a könyv kiadása halála után és a
könyv előszava, Majd Galilei – , Majd Galilei tanainak, visszavonása,
Majd Descartes reakciója, Majd G. Bruno megégetése
2. A tudomány lassú, de biztos fejlődés Newtontól Laplace-ig
3. 19. század új fordulópont: (1) megszületik Darwin veszélyes ideája,
(2) egyre hatékonyabb a tudomány (3) lassan elvész a szemléletesség
(Maxwell)
4. A 20. század eleje – egyrészt a kvantummechanika és relativitás
elmélet másrészt az új eszközök – a társadalom elismeri és csodálja a
tudóst és a tudományt
5. A 20. század második fele – Szputnyik – a tudomány fontos lesz és
nagyhatalommá válik – és meghökkentően hatékony lesz
6. Megpróbálják a „vallás –tudomány” kapcsolatát rendezni:NOMA (Non
overlaping magisztrál)– nem átfedő térségek
7. Megjelennek az árnyoldalak, problémák és nehezen megoldható etikai
kérdések (természettudományokban és a társadalomtudományokban )

46. A Galilei ügy
 Kopernikusz
 Osiander – a tudós nem a valóságról beszél csak
kézenfekvőbb magyarázatról,
 Gordano Bruno – a tudós a valóságról beszél és
azt írja le
 Gallilei – Salviati: „Ezért Simplicio érvekkel vagy
bizonyítékokkal gyere elő és ne még több
Idézettel és Tekintéllyel, hiszen a vitáink az
érzéki Világról és nem a könyvek lapjairól
szólnak”.
 R. Descartes

47. A gyógyászat fejlődése
 Az 1854-es kolerajárvány idején a londoni homeopátiás
kórházban a gyógyulási arány 84%, míg a hivatalos kórházban
47% volt.
 Ez még az un. heroikus orvoslás korszaka volt, amikor az
orvosok többet ártottak, mint maga a betegség. (Érvágás,
vércsapolás, hánytatás, higany, arzén adagolása
eredményeként csoda volt ha a beteg túlélte a kezelést.)
 1746-ban James Lind hajóorvos két csoportra osztotta a beteg
tengerészeket: mindegyiket azonos körülményeket teremtett
és eltérő kezelésben részesítette. Azoknak a matrózoknak az
állapota, akiknek étrendje citromot tartalmazott rohamosan
javult. Ez volt az első kontrollált vizsgálat.
 Majd elterjedt a vak vizsgálat: amikor a betegek nem tudták,
milyen hatószert kaptak, végül elterjedt a kettős vak próba:
amikor az orvos sem tudhatta milyen hatóanyagot adott a
betegnek.

48. A 20. század végétől érvényesülő hatások
1. A bizonytalan és idegen környezet hatása keltik
az igényt a hit iránt,
2. A modern marketing módszereivel nagyon
hatékonyan lehet rögzíteni a téveszméket
tömegkommunikációban
3. A modern kor „kipárnázott” rendszerei lehetővé
teszik a téveszmék továbbélését, és
ellensúlyozzák a természetes szelekciót,
4. A tudomány élvonala folyamatosan távolodik a
hétköznapi ember ismeretszintjétől,
5. A tudomány egy sor nem-szándékolt problémái
miatt a tudomány szemszögéből egy „anti-sznob”
társadalom alakul ki.

49. Összefoglaló:
 Nem az a baj, hogy keveset tudunk, hanem amit
tudunk, az sem úgy van.
 Nő az ellenmondás aközött, amit a (tudomány
által, és ellenőrzötten) tudunk, és aközött, amit a
társadalom megértett, befogadni kész, és
döntéseiben valóságosan felhasznál
 A társadalom „anti-sznobbá” vált: sikk lenézni, és
elutasítani a tudományt, (de a művészeteket is),
 Ez különösen akkor van így, ha egy kérdésben
mást mond a tudomány, mint az áltudomány, és a
tudomány jövendölése kellemetlen. Ilyenkor az
emberek az áltudománynak hisznek.
 „Kibélelt” környezetünkben, a téveszmék nem
vezetnek a túlélési képesség romlásához.
 Ezek az ellenmondások a jövőben még élesebbek
lesznek. Ezért…
a felvilágosodás jó esetben is csak döntetlenre
áll !?

50. A tudomány és az áltudomány vitája
 A tudomány alapjában véve szkeptikus, az
áltudomány rajongó,
 A tudomány ragaszkodik bizonyos etikai
elveihez,
 Az ideológiák nevetségessé, szegényessé,
sajnálatra méltóvá próbálják tenni a
szkepticizmust,
 Míg (tév)eszméiket lelket melengetővé, és
emberszerűvé formálják.

51. „Az ember éppen úgy képes
önálló gondolkodásra, mint a
macska úszásra. Megteszi, ha
rákényszerül, de jobban szereti,
nem tenni”.
D. Kahneman (Nobel-díjas közgazdász/pszichológus)

52. Tudomány: tévedhetetlen vagy esendő?
A médiában zajló sok vita tele van azzal, hogy milyen tévedések, hibák, csalások
vannak a magát "tévedhetetlennek" hirdető tudományban. De az érvek arra
irányulnak, hogy a tudományos módszer semmivel sem különb a kuruzslók
módszereinél, a nem-tudományos megközelítések sem rosszabbak ennél, sőt..
Éppen ezért fontos, hogy a tudomány – egyébként a valóságnak megfelelően - ne
hirdesse magát tévedhetetlennek. A tudomány univerzális minta-kereső
módszer. Nem a már feltért tények alkotják a lényegét, vagyis nem az a
tudomány, amit ma éppen tudunk a valóságról,
A tudomány az a módszer, ahogyan az igazat elválasztjuk attól, ami hamis (vagy
nem teljesen igaz). Eljárás, amivel az egyedi tényekből, felismert mintát, majd
abból ellenőrzéssel finomított törvényeket alkotunk. Majd tovább kísérletezünk,
kérdéseknek vetjük alá azt amit már tudunk, és fokozatosan tovább formáljuk,
A tudományban érték a korábbitól tovább lépni, érték bizonyítani, hogy idejét
múlta, de csak ha elegendő bizonyíték szól emellett. Itt lép be a tudomány
módszertani elvei és gyakorlata mellett a tudomány sajátos etikai elvei
Az elmúlt időszakban vált világossá, ahhoz, hogy tudományt művelj (hogy magad
tudósnak nevezd) három alapvető etikai elvet kell betartanod:
 Pártatlanság,
 Intellektuális józanság,
 Intellektuális bátorság

53. A tudomány etikai elvei (1)
Pártatlanság
Mások gondolatai iránti nyitottság,
hajlandóság a másokkal való
eszmecserére, tanulni tőlük, és
eredményeiket irigységtől és
féltékenységtől mentesen megítélni.
A tudós mindig legyen tisztában önmaga
tévedhetőségével, és ennek ismeretében
bizonyos alázattal közelítsen a tényekhez.

54. A tudomány etikai elvei (2)
Intellektuális józanság
Az átlagembernek, és az áltudósnak az
újdonság és szokatlan gondolatok iránt
„rajongásával” szemben, ragaszkodni a
rendelkezésre álló és alátámasztott
adatokhoz. Saját mozgalmunk lényegére
utalva, a tudomány alapvetően szkeptikus.
A tudós nem akar semmit „minden áron”
bizonyítani, vagy éppen cáfolni. Semleges a
várható eredmények megítélésénél. Nem
teszi szomorúvá, vagy ellenkezőleg
boldoggá, ha a műszer, vagy a statisztikai
adatok valamilyen irányban eldöntenek egy
vitát.

55. A tudomány etikai elvei (3)
Intellektuális bátorság
Arra való készség, hogy hajlandók legyünk
megvizsgáljunk a bevettnek számítótól
különböző vélekedéseket, képesek
legyünk a közösségünkben „hivatalosan”
elfogadott elméletet megkérdőjelezni.
Ugyanakkor szintén legyünk képesek, és
hajlandók arra, hogy kitartsunk korábbi
nézeteink mellett, mindaddig, amíg azokat
egyértelműen meg nem cáfolták.

56. Mi az igaz – általában az emberek szerint
1. A hétköznapi ember számára: ami szemmel látható, ami
közvetlen tapasztalatainkkal egybevág, amit
érzékszerveinkkel közvetlenül megfigyelhető,
2. A társadalmi ember számára: amit a család hagyományai
(ököl-szabályok) mint igaz ismeretet felhalmoztak, amire
az adott kis közösség tekintélyei azt mondják: „ez így
van, ez így igaz.”
3. A hívő és ideológiailag motivált ember számára: amit a
szent könyvek igaznak minősítenek, amire azt mondják
„ez így történt”, ami egybevág a szent könyvek
tartalmával,
4. A tudós számára: az, amit a tudomány a maga
mechanizmusaival, és igazolási eljárásainak – kísérlet,
pontos leírás, hivatalos opponens, nyilvános kritika,
megismételt kísérletek, újraellenőrzés, az elmélet
kereteibe való beilleszthetőség - betartásával feltárt, és
bizonyos feltételek között igaznak minősített

57. Mi az igaz az ideológia szerint?
Egy állítás, vagy ismeret (valamely szövegrész)
akkor tekinthető igaznak, ha
1. A szent könyvek, vagy a próféták valamely
állításával egybehangzik,
2. Ha az adott közösség tekintélyei azt támogatják,
és igaznak fogadják el, és ezt írják elő a közösség
tagjai számára,
3. Ha az állítást, vagy tényt az Istenek (vagy a
nekik megfelelő lények) csodával, valamilyen
rendkívüli eseménnyel, vagy más
megnyilatkozással alátámasztották.
Az ilyen igaznak elfogadott tényekben való
kételkedés tilos.

58. Mi az „igaz” a tudomány szerint?
A tudomány akkor tekint igaznak egy állítást, vagy tényt, ha:
1. A tudomány bevett gyakorlata szerint – kísérletek, tervezett
és kialakított feltételek között, a zavaró körülményektől
megtisztítva stb. - lett „előállítva”,
2. Ha a kutatót a tudomány etikai elvei vezetik, és ahhoz
ragaszkodva tervezte és hajtotta végre a vizsgálatot,
3. Ha a fennálló ismeret-rendszerbe, illetve az elfogadott
elméletekhez illeszthető, vagy ha nem akkor szisztematikus
kutatással elemezhető az eltérés oka, és körülményei.
Az ilyen mechanizmus alkalmazásával született tényeket, vagy
megállapításokat a tudomány beilleszti az igaznak tekintett
tények közzé. Mielőtt azonban beillesztené, még
rendszerszerűen rákérdez, kérdőre vonja bárkinek az
állításait, újra elvégezteti a kísérleteket, és később is
újraellenőrzi azokat.
A kételkedés a tudomány alapvető elv, ám az új irányban
kétszeres gondossággal kell eljárni, és minden
újraellenőrizni.

59. Hogyan integrálja az agy a „költség-haszon”
információkat a döntéshozás során?
 A kutatás eredményei azt igazolták, hogy az agyban egy sajátos
költség-haszon összehasonlító idegi hálózat alakul ki. Az
idegrendszerben egyrészt előállítódik a döntéshez kapcsolódó
jutalmakkal (haszon) arányos jel, és épp így a veszteséggel
(költséggel ) kapcsolatos jel, amelyet az agy meghatározott része
(VMPFC) összehasonlítja és az így kapott „költség-haszon”
különbséget a parietal cortex-ban „felhalmozza”.
 A kutatók ennek alapján egy olyan érték alapú költség-haszon
döntési modellt javasolnak, amely lényegében ezenrmációkánt való
alkalmazása a idegi mechanizmust használja. A mechanizmus
folyamatosan kiszámolja az összehasonlításból adódó „jutalom –
veszteség” különbséget, és az ezzel kapcsolatos információt
megjegyzi a parietal cortex-ban.
 Vagyis, a kutatások kísérleti bizonyítékát találták annak, hogy a
költség-haszon elemzést úgy kell elképzelni, mint a költséggel és
haszonnal kapcsolatos információk folyamatos felhalmozása
összevetése, és a különbségnek stochasztikus döntési
információként való alkalmazása

61. Egy konkrét álhír születése
 2006 november. Egy konzervatív újságíró – P. Ackernam - cikket ír az
ausztráliai Daily Telegraph-ban, amelyben azt állítja: indokolatlanul
eltúlzottak a kutatóknak a globális felmelegedésről szóló állítása.
 Állításának bizonyítására, idézi az ENSZ kormányközi Bizottsága
vezetőjének - J. Houghtonnak – a véleményét: „Senki nem hallgat
ránk, hacsak nem ijesztjük meg az embereket katasztrófával”.
 2007 eleje - az állítást egyre több olyan lap, illetve újságíró, veszi át,
akik tagadják a globális felmelegedés veszélyességét, és az ember
szerepét ebben,
 2007 nyara – az idézet kezdi megtölteni a blogokat és internet
website-ket,
 2008 - a témakörben megjelent legfontosabb ismeretterjesztő – de
tudományosan nem kellően megalapozott – könyvek idézik, és részévé
válik szinte minden a témakörben született cikknek,
 Ekkor valaki megpróbált utána keresni az eredeti idézetnek. Ackerman
J. Houghton 1994-es könyvére utalt forrásként, de kiderült ebben a
könyvben ilyen (még csak ehhez hasonló) állítás, mondat nincs.
 Az első személy aki az idézett állítást leírta, maga P. Ackerman volt.
Mára azonban az idézet már kitörülhetetlenül beleivódott a médiába.

62. 4. A = Mi által válik az adott hír
megdönthetetlenné,
A hírekre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a
„hívővé” válással a hír vagy az információ az
önmagát folyamatosan igazolóvá válik:
 Kollektív identitással való összekapcsolás –
csoport-gondolkodás
 Összeesküvés elméletek alkotása,
 Hamis tények, hírek „gyártása”, amely ellenállás alakít ki a
vélemény-változással szemben
 Kizárni minden más információt, hír-réseket
információval tölteni ki,
 Karizmatikus vezetővel kapcsolom össze.

63. Hogyan kapcsold össze a kollektív
identitással?
 Beburkolom meghatározó a
közösségem szimbólumaiba,
hozzákapcsolom mítoszaimat,
összekapcsolom őseimmel,
 Olyan értelmet és olyan jelentést
tulajdonítok neki, amely a közösségem
túlélésével függ össze.
 Tudomásul veszem „fürtjeim” ezzel
kapcsolatos tiltásait, vagy ösztönzéseit.

64. Az eszmék és téveszmék harca
 Mi volt a téveszme a letelepedés táján…(a
közösségi szabályokkal és hagyományokkal
ellentétes..)
 Mi volt a téveszme a birodalmak korában? A
vallás és a közösségi ideológiák által elítélt
dolgok,
 Az új kortól a tudomány vetélkedett az
ideológiával, melyikük a pontosabb
 Mi volt a téveszme a 19. századtól? A tudomány
volt lett a fő és univerzális mintakereső eszköz. A
tudomány döntötte el, mi az igaz és mi a hamis.

65. Kinek hiszünk?
Ha a tudomány pozitív dolgot jelez, vagy állít, szemben a
prófétákkal, akkor a közvélemény többsége hajlamos lesz a
tudománynak hinni. Ha azonban a tudomány, szemben a
áltudományokkal a egyén, a és közösség jövőjét negatívabban
látja, a többség a nem-tudományos, de pozitív jövőképet sugalló
elméleteknek hisz.
Ez azt jelenti, hiába állítja a tudomány, nagy biztonsággal
kijelenthető, és valószínűleg bekövetkező tényként a problémákat
a nagyon sokan – éppen a hívők, és tagadók - hajlamosak lesznek
ennek megalapozott voltát tagadni. Ha a tény nem kedvező, és
nem kívánatos a közvélemény könnyebben elfogadja a tudomány
kritikáját. Vagyis, ha a tudomány azt állítja, „súlyos problémákkal
kell szembenéznie az emberiségnek”, vagy „az országnak súlyos
áldozatokat kell vállalnia, hogy megoldja a problémát”, vagy „csak
fájdalmas és hosszadalmas terápia alkalmazása nyújt esélyt a
gyógyulásra”, akkor az egyén inkább hisz azoknak akik azt
állítják: van biztos, gyors, és kevéssé fájdalmas megoldás, csak
hinni kell!
Mindig találunk olyan személyeket és szervezeteket akik ilyen
állításokat megfogalmaznak, nem is feltétlenül anyagi érdekből. A
„táltos”, a „sámán”, a „próféta”, a „távgyógyító” gyakran maga is
hisz abban, amit csinál.

66. A tudomány, az áltudomány és az
átlagember
A paranormál jelenségekben való hit meglehetősen elterjedt az emberek között,
ugyanakkor általánosan elutasított a tudományos közösség által. A kutatók
feltételezték hogy a paranormális jelenségekben való hit annál népszerűbb,
minél inkább elfogadja az a tudományos közösség.
Egy 2x2-s mátrix jellegű kísérletet terveztek, amelyben minden lehetséges
feltételezést megvizsgáltak. A kísérletben különböző rövid videó-filmet néztek
amelyeket különböző módon szemlét a közvélemény és a tudomány.
Azt kapták, hogy szembe az eredeti feltételezésükkel - hogy az emberek akkor
hisznek inkább a tudománynak, ha annak állításai negatívak – az emberek csak
akkor hittek a tudománynak, ha a tudomány feltételezése kedvező volt. Viszont
az emberek hajlamosak voltak nem hinni a tudománynak, amikor a tudomány
állításai összehasonlítva a nem-tudományos nézetekkel, inkább kedvezőtlen
hatással az emberekre. (Optimism bias)
Az emberek amikor kialakítják nézeteiket először azt nézik, mennyire népszerű,
elfogadott az átlagemberek számára ez a nézet. Ha népszerű, hajlamosak
lesznek elfogadni. Ha a nézet kedvezőtlen, akkor megfontolják a tudomány
véleményét, de csak akkor tekintik azt fontosnak, ha az kedvező jövendölést
fogalmaz meg. Vagyis, elfogadnak egy nézetet ha az széleskörűen elterjedt, de
a tudomány elutasítja.

67. Gondolatmenet 1: mik a téveszmék, és miért keletkeznek?
1. Három rész: (1) miért jönnek létre (tév)eszmék, (2) miként és hogyan
rögzítődnek, (3) miként evolválódnak a téveszmék, és miként kell kezelni
napjainkban
2. Két féle téveszme: egyéni (vérző halott vagy a fényevő) és közösségi
(rasszizmus)
3. Mi a magyarázatta a téveszméknek? Evolúciós magyarázatot keresek –
rendszerhibát
4. Miért és hogyan jönnek létre a minták? (Költség-haszon elemzés, Új cikk
Science 2013 április 5!
5. Hogyan történik a mintakeresés és mintatesztelés,
6. Hogyan használjuk (hogyan tanulunk?)
7. Hogyan lesz a mintából modell
8. Mi is a modell – a modellek evolúciója (lásd téveszmék evolúciója)
9. Mik is a kontrafaktumok? (Hogyan keletkeznek a kontrafaktumok? bemutatni a
racionális rasszizmus keletkezését!!!)
10. A kontrafaktumoknak van egy sajátos fajtája : az ágensek. (Már az emberré
válás előtt megjelenik a „tudat-elmélet és kialakul egy az ágens-generáló
modul)
11. Milyen problémát vetnek fel a kontrafaktumok – eldönteni mihez illesztjük a
viselkedésüket, ezeket is tesztelni kell, és szelektálni (a fő elv: a modellek
haljanak meg helyettünk)

68. Gondolatmenet 2: az eszmék és a téveszmék rögzülése
1. Miért és hogyan lehet rögzíteni a meglevő mintát (egyéni pszichológia + közösségi
szociológia + intézmény (majd)
2. Egyéni pszichikum „rögzítői”:
3. tanuló üzemmód (arra szelektálódtunk, hogy „gondolkodás” nélkül elfogadjuk, amit
mutatnak,
4. megszokás (habituáció és azután automatizmussá válik a viselkedés és nem is kérdezel rá,
sőt ezt alkalmazza a „józan észt” ezek előnyei)
5. A túlzó meggyőződés (over-confidence előnyei – evolúciós előnyei..
6. A optimism bias – az alapvetően optimista beállítódás előnyei és hátrányai
7. A kognitív disszonancia,
8. Amiért megszenvedünk, ami sokba kerül, ahhoz jobban ragaszkodunk
9. Közösségi rögzítők:
10. csoport-hatás (M. Sharif, Asch, M. Sharif, Milgram, Zimbardo, csoport-gondolkodás Irving
Janis stb.)
11. közösségi szabályok (antropológia hogyan működnek..a csoportnyomás +
12. karizmatikus vezető (kísérlet..)
13. Mítoszok Összekapcsolják értékkel és fontosnak érzett dologgal kollektív identitás
14. Az intézményesülés mindenféle védelmet nyújt + ideológiai intézmények (vallás, nemzeti
identitás)
15. Kritikák visszautasítása összeesküvés elméletre alapozva: a nem minket bizonyító tények
és a kritikák tudatos rosszakarat következményei, aki támad az tudatosan akarnak kárt
okozni (az ágens-generáló modul – közösség szintű működése!!!)

69. Gondolatmenet 3: a téveszmék evolúciója
1. eszmék és téveszmék a szimbolikus forradalom idején, a letelepedés idején, a birodalmak
korában, (röviden összefoglalva – az előzőekben erről beszéltem)
2. Eszmék és téveszmék az új kortól, a tudomány korában
3. A tudomány, mint univerzális minta-kereső és minta-tesztelő módszer
4. A mintakeresők- és rögzítők vetélkedése: tudomány, vallás, ideológiák, hétköznapi
5. Az első fordulópont: a Galilei per + Kopernikusz + könyv előszava + Descatres + G. Bruno
6. A második fordulópont: 17-18-19. század, a tudomány versenyképes alkalmazásai
(tüzérségi táblázat (Ferguson ted + skorbut + londoni kolera)
7. Harmadik fordulópont 20. század eleje: tisztelet, csodálat, sznob-hozzállás
8. A negyedik fordulópont: Kihívások a 20 sz. végén:
9. A tudomány arisztokratizmusának problémája, nem érthető és nem szemléletes.
10. A bizonytalan kor, amely mintakeresésre ösztönöz és felerősíti a téveszmék iránti
fogékonyságot
11. A tudomány ellenmondásai, amelyek elfogadottságát csökkentik +
12. Információs „szabad a vásár” az interneten, minden megtalálható és igaznak tűnik,
13. Fő dolog: a társadalmi szelekció lecsökken, és az egyéni téveszmék ellenére is
fennmaradhatsz,
14. A egyéni és a közösségi szelekció szétválik: az egyén túlélhet téveszmékkel, ha a közösség
tudomány-alapú ..
15. A nagy kérdés: Mi van ha az egész emberiség alapvető krízissel áll szemben?
16. Hogyan is tekintsünk a tudományra? Etikai elvei és mechanizmusa…
17. Mit tanácsoljunk a tudósnak a társadalmi vitákban?

70. Az „összehasonlító fanatizmus” tantárgy
„Az összehasonlító fanatizmus szakértőjének nevezem magam. Ez
nem vicc. Ha hallanak róla, hogy egy iskola vagy egyetem
összehasonlító fanatizmus tanszéket indít, már most jelentkezem
tanárnak. Tökéletesen képzettnek érzem magam a feladatra, mint
néhai jeruzsálemi, mint kigyógyult fanatikus. Talán a legfőbb
ideje, hogy minden iskola, minden egyetem bevegyen a
tanrendbe legalább néhány kurzust az összehasonlító
fanatizmusról, hiszen a fanatizmus mindenütt jelen van….
Ismerek nemdohányzókat, akik elevenen megégetnének ha a
közelükben rágyújtasz! Ismerek vegetáriánusokat, akik elevenen
felfalnának, amiért húst eszel. Ismerek pacifistákat – ilyen néhány
kollégám az izraeli békemozgalomban – akik legszívesebben főbe
lőnének, mert kissé más stratégiát támogatok a palesztinokkal
való békekötésben. Nem azt mondom, akinek határozott
véleménye van az már fanatikus. Azt mondom, hogy a
fanatizmus magja mindig a megalkuvást nem ismerő önhittségben
rejlik, amely sok évszázada velünk van.”
Ámosz Oz. Hogyan gyógyítsuk a fanatikust. Európa. 2007. 32-33.